„Azért döntöttem úgy, hogy elmesélem a történetünket, mert szeretném, ha mindenki tisztában lenne azzal, a kisfiamnak nem egy nagy pofon hiányzik ahhoz, hogy rendesen viselkedjen” – kezdi a brit édesanya, Bobbi, aki vállalta, hogy egy televíziós műsor keretében őszintén beszél élete legnagyobb drámájáról.
A brit asszony 9 évvel ezelőtt hozta világra harmadik gyermekét, JJ-t. Azt mondja, már nem emlékszik pontosan arra a napra, amikor először világossá vált számára, hogy gyermekével valami nagyon nincs rendben. „Gyönyörű baba volt, akiből az évek során még annál is szebb, szőke, kékszemű kisfiú cseperedett” – mondja, majd hozzáteszi, JJ mindössze hároméves volt, amikor az orvosok magatartászavart diagnosztizáltak nála és csak négy, amikor kiderült, emellett hiperaktív és enyhe autizmusban szenved.
Hogy mindez hogy jelentkezik? Nos, Bobbi erről is sokat tud mesélni. Mint mondja, kisfiának vannak a lehető legrosszabb hangulatváltozásai a világon. „Az egyik percben még békésen sétálgatunk az utcán vagy a szupermarketban, aztán váratlanul kattan benne valami, üvölteni kezd, és egyesével elkezdi kidobálni a dolgokat a bevásárlókocsiból.” És ez még a jobbik eset, a kisfiú ugyanis nem csak tárgyakban, de emberekben is képes kárt tenni.
Az anya biztos benne, hogy kisfia senkit se akar bántani
Kép forrása: Daily Mirror
Édesanyja elmondása szerint egy-egy ilyen dühroham alatt már többször megütötte, megszúrta, sőt, már olyan is előfordult, hogy megpróbálta őt egy kamion alá lökni. „Már nem is számolom, hányszor ütött meg vagy tépte meg a hajam” – mondja, majd elárulja, nem ő az egyetlen olyan anya, akinek minden nap hasonló problémával kell szembenéznie. „Az anyák többsége szégyenli magát, épp ezért nem is kér segítséget. Még akkor sem, amikor a gyerek már az életüket fenyegeti. Én is így voltam.”
Bobbi elmondta, hogy a hatéves JJ azt tervezte, megöli őt. „Még a húgát is megpróbálta beszervezni. Rá akarta venni, hogy szerezzen neki egy kést vagy egy éles ollót, amivel az éjszaka közepén megölhetnek engem. A kislányom persze nagyon megrémült, sírt, amikor elmondta nekem, mire készül az öccse.”
Az anya a megpróbáltatások ellenére kitart. Nem üti, nem szidja gyermekét, mert mint mondja, azzal csak rontana az amúgy sem túl rózsás helyzeten. „A családom és az orvosok is sokat segítenek, és bízom benne, hogy az iskola is segíteni fog majd JJ helyzetén. Ha lesz egy kis rendszer az életében, talán könnyebb lesz neki” – mondja az anya, majd hozzáteszi, biztosan tudja, hogy gyermekének is rossz, ha kitör belőle a harag. „Nem akar ő bántani senkit, csak nem tud mit tenni az érzés ellen.”
