Bajai vagyok, egész kamaszkoromban a Sugón sisteregtem és órákig álltam sorban lepkeszárny vastagságú kakaós palacsintákért, szóval, nekem ne magyarázzon senki a nyárról. Én magyarázok róla. Többek között azért, mert a kontinentális éghajlat miatti hosszú forró nyár, a sós tengeri levegőre, a dolcsevítára vágyódás, illetve a szabadság, mint eszmény júliusi megtestesülése van akkora parasztvakítás, mint bármelyik szempillafesték reklám. Háromdé hatás, mi?
A nyár a leghosszabb évszak a mérsékelt övön, hosszú nappalok, hőség, utóbbi években főleg kánikula jellemzi, ez utóbbi minden bizonnyal amiatt van, össze-vissza dobálgatták az atomot, azt’ ezt lett belőle. Időben június, július és augusztus hónapokra tehető, előtte túléljük a tavaszt, ez az évszak onnan felismerhető, hogy a Facebook falak tele vannak giccses és/vagy idétlen képekkel, vakító kék ég, fehér homok ill. homokozólapát és kicsike szita alatt „úúúúgy várunk már nyááááár!” felirat.
Szóval, egyszer csak kitör (soha nem beköszönt, soha nem követi a tavaszt, nem, mindig kitör) a nyár, ezt onnan lehet tudni, hogy a gasztromagazinok által átlagosan három héttel előrehozott eper- és málnaszezon hirtelen véget ér és máris itt a bikiniszezon. Amikor is egészen pontosan két hétig csipegetünk némi jégsalátát és naponta kétszer valami egzotikus bogyó magjából kinyert olajat csepegtetünk a nyelvtőre, lehetőleg étkezések után, és ettől, ahogy gyerekkoromban Alvégen mondták: csunyasoványra fogyunk. Ha pedig letelt ez a két hét, akkor hát vessük bele magunkat a fergeteges szórakozásba, élvezzük az életet, hiszen nyár van, forr a vérünk, itt van végre az elsöprő szerelmek, az illatos éjszakák és a csillaghullás, a kézen fogva andalgás időszaka.
Aki esetleg már kiöregedett az andalgásból, vagy otthon van gyesen, az rohadjon meg. Meg mindenki más is, aki nem járkál fesztiválról fesztiválra, akinek nincs három hónap szabadsága és még nem szúrta magát tökön a felmosófával amiatt, hova tegye a három kölyköt, mivel a tábor csak tíz napig tart, a nyári szünet a suliban meg kicsit tovább és Magyarország bármilyen jól teljesít, azért dolgozni csak be kéne menni, másik táborra meg nincs lóvé.
Jaj, de most látom, aki munkanélküli és a három faluval arrébb levő Büdös-tóra se tud elmenni, mert a polgármester felszóratta murvával az odavezető utat és engedélyt adott két Toi Toi meg egy lángossütő működtetésére (a vejének és a keresztfiának), ettől meg ez már Büdi Vízipark- és Wellness centrum és kétezer a jegy per kopf, az nyaraljon otthon. Igen, van ilyen, ez egy külföldön már bevett szokás, és ha valami külföldön már terjed, akkor az csak kreatív és hihetetlenül vonzó dolog lehet. Például az ebola, ugye.
A nyaralj otthon! kezdeményezésről amúgy eszembe jutott a gyerekkorom, a barátnőm apja vett egy telket, hogy mi lesz ott, vagy lesz ott egyáltalán valami, senki nem tudta, a második évben már combig ért a gaz, de mi fogtunk egy írólapot és hosszú délutánokat töltöttünk azzal, hogy összeírtuk, mit viszünk magunkkal A Nyaralóba. A lista mindig úgy kezdődött, hogy tíz bugyi. Listát írhatunk most is, van már mindenféle csicsa papír hozzá, nemcsak a félfamentes rajzlap meg az írólap, mint az én időmben. És ha valamit belistázunk, azzal megtettünk már mindent, az úgy is van. Mint Pán Péter, csak rá kell gondolni a cukorkára és kész is a diabétesz! Ennyire egyszerű!
Nyilván már nem divat hitelből a török riviérára utazni, hogy aztán itthon eldicsekedjünk azzal, ki se kellett szállni a medencéből, a kis janicsár behozta a koktélt egy csettintésre, de nem azért, mert megjött a magyar esze, hanem azért, mert ezek miatt a devizahitelesek miatt most minden rohadt drága lett, meg a szemét bank se ad, csak olyan kamatra hitelt, hogy csak na. Megsértődtek, mert a jóságos kormány kicsit meg akarta őket mogyorózni. Mindig a kisember szív, mint a torkosborz, mindig.
Kocsival Horvátba? Ezek mellett a benzinárak mellett, hülye vagy?! Arról meg a szemét EU tehet, megmondtam én akkor, hogy nem kellene belépni, de lehülyéztetek akkor is. Pedig egész évben ez a két hét van, mikor az ember csak döglene és nem csinálna semmit. Két hét az élet. Ha már a focivébét se tudom nézni, francnak kell a világ végire rakni, hülye ez a Blatter.
Végre lefogytam és beleerőszakoltam ezt a fésűs melírt a hajamba, fenn van a zselés körömlakkom és megvettem azt a bikinit, aminek az árából egy négytagú család három hétre kibérelhetne Hvar szigetén egy apartmant és tessék. MINDENKI a Balatonon van, élvezi a nyarat, jó helyeken eszik, csak én ülök itt a négy fal között, mert most a terepfutás a menő, nekem meg nem maradt pénzem arra a cuki türkiz szerára meg a hozzá illő futócipőre. Olyan szerencsétlen vagyok!
Kövér vagyok. Egy hájgörgeteg. Egy mangalica. Egy zsírpacni. Fúj Utálom magam. Mindenki, MINDENKI boldog, én meg az egész nyarat azzal tölthetem, hogy Pavarotti ruháinak szabásmintáit keresem a neten, mert csak azokba férek bele. Egy dromedár vagyok! Hol van még egy kis csoki? Mi??? 47 kiló?!?! Úúúúúristen!!!
Leszarom a nyarat. Tavaly se jött össze semmi úgy, ahogy terveztem, pedig tökéletesnek kellett volna lennie, tö-ké-le-tes-nek! Olyan, mint abban a filmben, amiben a izé játszik. Az a szőke színész, aki az esőben smárol a kék ruhás csajjal. OLYAN csókot akarok. De az a srác annyira béna volt, tényleg, még a fehér kalapot is levettem a tengerparton és úgy szembefordultam vele, pont naplemente volt, de a szél belefújta a hajam az arcomba és néhány hajszál beleragadt a szájfényembe. Oda lett az egész hangulat, hogy lehet ezen ilyen idétlenül röhögni? Hogy mintha bajszom lenne? Idén TÖKÉLETES nyarat akarok és kész! Kész a tetoválásom is. A frufrum pont most olyan hosszú végre, ahogy tavaly mindig is akartam. Minden készen áll hát!
A tökéletes nyár. Amikor minden Baby megtanul táncolni és egyiket se ültethetik be többet a sarokba. Az kéne. A tökéletes nyár. Amikor kéz a kézben futunk a tengerparton és mögöttünk vágtat egy nyereg nélküli, fehér ló. A tökéletes nyár. Mikor valaki rájön végre, hogy a banki öltözettől még nem lesz kevésbé tahóbb a pénztáros kisasszony, szóval teljesen mindegy, hogy van-e rajta negyven denes harisnya a negyvenegy fokban, ám ha nem lenne, mert nem lenne kötelező, spórolhatna a takszöv a klímával, egyből jobban járna Földanya is. A tökéletes nyár. Mikor egyetlen utcabált sem mos el az eső, minden tüzijáték örökké tart és minden csók málnaízű és minden hekk hekk a Balatonon, nem pangáziusz.
Nem kell tökéletes nyár. Az kell, hogy ne hagyd magad hülyére venni. Az élet márciusban is van. Éljed. A most egy tökéletes időpont, hogy nekikezdj. És még nyár is van. Ráadásnak. Őrület, nem?
