„Bepánikoltam” – emlékszik vissza a 35 éves amerikai édesanya, Lindalva Pinheiro da Silva arra a napra, amikor hetekkel a kiírt időpont előtt, a terhesség 24. hetében, váratlanul beindult nála a szülés. „Megláttam, hogy elfolyt a magzatvíz, és csak arra tudtam gondolni, hogy ez még túl korai. És arra, hogy emiatt mindkét babát elveszthetem” – idézte Lindalvát az ABC hírcsatorna.
A kismamát ezt követően a bostoni Tufts orvosi központba szállították, ahol az orvosok mindent elkövettek, hogy leállítsák az idejekorán beindult szülést. „Elmondták, hogy ha egy baba a 24. héten születik, akkor mindössze 50 százalék esélye van arra, hogy életben marad. És, ha életben is marad, még az sem garancia arra, hogy teljes életet élhet, hiszen a koraszülött babáknak egy jelentős része szenved károsodást a korai érkezés miatt.”
Kép forrása: Lindalva da Silva
Alexandra, Lindalva első kisfia négy nappal később született, és olyan aprócska volt, hogy elfért édesapja tenyerében. „A szülés után odahozták hozzám. Emlékszem adtam neki egy puszit, és már vitték is az újszülött intenzív osztályra” – meséli tovább történetüket az anya, majd hozzáteszi, az összehúzódások ezt követően olyan gyorsan, ahogy jöttek, el is múltak.
„Bár én megijedtem, mindenki igyekezett megnyugtatni, hogy ez így a legjobb. Minél többet maradt ugyanis az anyaméhben, annál nagyobbra nőhetett.” A kis Ronaldo végül három héttel később született. „Döbbenetes különbség volt közöttük. Pontosan emlékszem rá, Alexandr milyen kis törékeny és aprócska volt, amikor megmutatták, Ronaldo ezzel szemben életerősebb és nagyobb lett testvérénél.
Szerencsére azóta mindketten jól vannak, és mára kiheverték a viharos születés fáradalmait. Ha továbbra is ilyen ütemben fejlődnek majd, orvosaik a szülés eredeti időpontjában, június közepén haza is engedik őket.
