„Ne már! Eddig olyan jól voltam.” – visszhangzik a főhős fejében, de hiába próbálja elhessegetni a gondolatot és a képet. A helyzet mentálisan és fizikailag is egyre kényelmetlenebbé válik, a banán konkrétan közelít. Egy ideig működik, hogy behúzza az összes kiálló tagját, hátha a gyümölcs megáll vagy továbbhalad másfelé –tulajdonképp ez mindegy is, csak tűnjön már el. De végül óhatatlanul elérkezik a legrosszabb…
Nos, pontosan ez történt velem és a hétfővel. Csak az idősíkok cserbenhagytak, így nem volt hova elrohannom.
