Nyáron derül ki, hogy szabadságkeretünk tulajdonképpen nem is olyan nagy, hiszen nemegyszer kellett évközben feláldozni belőle apró-cseprő háztartási ügyekre, szerelő várására, ügyintézésre. Jócskán felértékelődik az a megmaradt egy-két hét. Nézzük, hogyan használhatja ki a leghatékonyabban az egészsége, a regenerálódása érdekében!
Az erőgyűjtésnek, a feltöltődésnek megvan a maga ritmusa. Szerencsés, ha az első néhány nap (a rendelkezésre álló szabadság harmadrésze) a fizikai pihenésé: túlspannolt idegeinek, a folyamatos feszültséggel kizsigerelt szervezetének leginkább a semmittevésre, a leengedésre van szüksége, ami lehet fekvés, alvás, könnyű olvasás, kikapcsolódás.
Élje át egyszer, milyen is, amikor a legsúlyosabb problémája mindössze azt eldönteni, tegyen-e jégkockát a limonádéjába, és hogy a teljes csend vagy egy jó zene segíti-e jobban a pihenését. A következő napokban, a szabadság további kétharmad részében a megpihent szervezet már az aktivitást is megkívánja: sport, mozgás, szórakozás, víz, levegő, társaság, szerelem… Rajta hát, érezze jól magát!
Mit ne tegyen szabadsága alatt?
Mindenkinek más szerez örömet, sikert, más hoz nyugalmat, pihenést, így a lehetőségek korlátlanok, de érdemes végiggondolni azoknak a tevékenységeknek a listáját, amelyekkel biztosan el lehet rontani a szabadságot. Ilyen például, ha a pihenésre szánt hetekre munkát tesz félre valaki, és hazaviszi azon feladatait, amelyeknek nem sikerült a végére járnia munkaidőben. Nem, ez nem a felgyülemlett hátralék, az elmaradt munka ledolgozásának ideje! A lelkiismeretének persze lehet, hogy jót tenne vele, no de ilyen áron?
Nemcsak a munkahely, hanem a családi kör, a rokonság is szolgálhat olyan “becsületbeli adósságokkal”, amelyekkel jó eséllyel tönkre lehet tenni a szabadságot. Ilyen például a “hogy néz ki a fal, festetni kellene”, vagy a “de hát már olyan régen megígértük keresztmamának, hogy meglátogatjuk”, vagy “szegény anyuka, egyedül kínlódik a szőlővel”, sőt még a “Pistike nem fog átmenni a pótvizsgán, ha te nem matekozol vele” című jelenet is, de a sort ki-ki a saját tapasztalatai alapján még folytathatja. Hát nem! Legyen erős: a szabadság értékes napjait nem szabad sem kellemetlen rokonokkal, sem még kellemetlenebb feladatokkal elrontani. Nem szolgálja az év további részére való erőgyűjtést sem az, ha ugyanazzal a tevékenységgel töltjük, mint munkaidőben, sem az, ha fogcsikorgatva, kellemetlenségekkel telik el.
