Évek óta a sufniban fáradt egy kis, kétszemélyes kerti bútor, ami régóta várt a felújításra. A forma szép, letisztult, és legfőképp praktikus, kis helyen, pici teraszon, erkélyen is jól működik, mivel a két széket az asztalhoz tolva egyetlen ovális formába áll össze a bútor.
Sajnos az eredeti laminált forgácslap nem igazán időjárásálló, a műanyag laminált réteg az UV sugárzástól viszonylag hamar elöregszik, megrepedezik, és utána a gyors pusztulás vár a bútorra. A védőréteg alatti dekorfólia elfoltosodik, a bútorlap rossz esetben felázik. A fém lábak se bírták jobban, a lakkréteg megfoltosodott, egyszóval teljes felújítást igényelt a kis asztal és a két szék.
A terv szerint a bútorlapokat tömör fára cseréltük volna, a fém lábakra pedig újrafestés várt, de miután faipari szakemberrel beszélgettünk, úgy döntöttünk, speciális rétegelt lemezt választunk a tömör fa helyett. Ilyen méretben tömör fa deszka egy darabban nem létezik, ezért nagyon elterjedtek a táblásított anyagok, amelyeket lécek, deszkák precíz egymás mellé illesztésével és ragasztásával állítanak elő. Az asztal lapjához, és a székek ülőkéihez ez megfelelő is lett volna, de a karfákat ívük és relatív keskenységük miatt sehogy sem lehetett volna ilyen táblásított anyagból elkészíteni, nagyon könnyen törtek volna el az illesztéseknél ilyen kis felületnél. Ezért lett végülis a rétegelt lemez a megoldás, amiben vékony falemezek vannak, rétegenknént elforgatva. Emiatt a rétegelt lemez tömör faként funkcionál, viszont annál minden irányban nagyobb a merevsége, stabilitása. A modern faipar vívmánya, elsőrangú szerkezeti elemként képes szolgálni számtalan esetben.
Mivel kerti bútorról van szó, olyan kivitelű nyír rétegelt lemezt választottunk, amelynek rétegei között a ragasztóanyag speciális, víz és főzésálló anyag, emiatt jól bírja az időjárás megpróbáltatásait is. Először a fatelepen szalagfűrésszel hozzávetőlegesen méretre vágtuk a darabokat az eredeti elemek körberajzolása után. Azután a felújítás többi lépését már otthon végeztük el, pár lépésből állt csupán, szabadidőnkben is néhány nap alatt könnyedén el tudjuk végezni.
Egy egyszerű kézi szalagcsiszolóval, amit egy kimustrált asztalra rögzítettünk, lecsiszoltuk a jelölésig a felesleges anyagot, majd az eredeti darabokról átjelöltük a rögzítő csavarok helyét, és kifúrtuk a lyukakat. A rétegelt lemez oldalán látszanak az egymáshoz képest elforgatott falemezek szélei, ami nem mindenkinek tetszik, de mi megpróbáltunk ebből előnyt kovácsolni. Egy egyszerű kis kézi felsőmaróval a bútordarabok éleit ívesre martuk, ezzel kiemeltük a rétegekben rejlő szépséget.
Ahhoz, hogy a bútor valóban hosszan és sokáig bírja a kertben, további kezelésre van szükség, hisz nem elég, hogy a ragasztóanyag bírja a gyűrődést, a faanyagnak is ellenállónak kell lennie, több fronton is. A kültéri fabútorok kezelése emiatt gyakran több lépcsőben történik. Többféle kár érheti bútorunkat, ha azok a szabadban vannak. Farontó bogarak, gombásodás, vagy szürkepenész támadhatja meg a faanyagot, a víztől is védeni kell a bútort, és a napsugárzásban lévő UV sugárzás is roncsolja azt, emiatt kombinált védelemre van szükségünk.
Első lépésben vizes bázisú favédő alapozóval kezeltük a lemezeket. Lehet oldószeres bázisúval is dolgozni, egyedül arra kell odafigyelni, hogy a későbbiekben olyan festékanyagokkal folytassuk a fa védelmét, amilyennel elkezdtük. Vizes bázisú alapozóra vizes bázisú lazúrt, vagy festéket, oldószeresre pedig oldószer alapú fedőrétegeket vihetünk fel.
A favédő alapozó mélyen beivódik az anyagba, és a biológiai támadások, bogarak, fabetegségek ellen védi meg bútorunkat. Az alapozó száradása után finom csiszolópapírral, vagy csiszolószivacsal mindenképpen dolgozzuk meg a felületet, mivel a vizes bázisú anyagok kissé felhúzzák a fa szálait. Ez egyrészt nem esztétikus, másrészt a kellően visszacsiszolt felület kevesebb fedőfestéket vagy lazúrt fog igényelni, ezzel jelentős mennyiséget spórolhatunk az amúgy nem olcsó kencékből. Nem kell túl finom papírral csiszolni, nem az a feladat, hogy tükörfényesre polírozzuk a felületet, elég 120-as, vagy legfeljebb 180-as szemcseméretűvel dolgozni , és azzal sem kell túl erősen. Miután a csiszolással elkészültünk, szintén nagyon fontos lépés a portalanítás, alaposan fújjuk le a port a fáról. Erre használhatunk akár egy régi porszívót is, ami tud fújni. Mondjuk egy jó öreg Rakéta.
Ezután következhet a bútor színezése, ami páccal, vagy festékkel történhet. A pác szintén beivódik kissé a fa anyagába, és úgy színezi azt, hogy a fa erezete látható marad, sőt, ki is emeli azt, karakteresebbé téve a bútorunkat. A pác viszont önmagában nem védi a fát, ezért ha pácoltunk, utána valamilyen vékonylazúrral kell kezelni átkenni. A vékonylazúr eltömíti a fa szabadon maradt pórusait, így a fába már nem tud majd behatolni a víz, és az UV sugarakkal szemben is megvédi.
Másik lehetőségünk a pác, és a lazúr mellett az olajos kezelés. A klasszikus lenolajkence színtelen, de ma már lehet kapni olyan speciális bútorolajokat is, amik pigmentanyagok hozzáadásával tetszőleges módon színezik is a fát. Mi most egy ilyen anyagot választottunk, egy vízalapú olajat, ami tartalmaz pigmenteket, és egyéb adalékokat is, így még az UV-tól is megvédi a bútort. Ezzel az olajjal kentük át a fát két rétegben, természetesen itt is, a két réteg között is történt egy finom csiszolás, és portalanítás.
Végül a fém lábakat vettük kezelésbe, először egy picit megcsiszoltuk őket, hogy az új festék jól tapadjon, majd egy elegáns matt antracitszürke színre fújtuk le. Egy flakon éppen elég is volt rá, amit a helyi festékboltban vásároltunk. A végén már csak össze kellett szerelni a bútort, ami így helyrehozva hosszú évekig lesz kényelmes reggeliző a kertben azokkal a párnákkal, amikkel egy későbbi írásunkban foglalkozunk.
Persze mindenkinek fontosak az anyagiak, összeírtuk, hogy mi mennyibe került a felújítás során.
19mm vastag vízálló és főzésálló nyír rétegelt lemez kb. 8.000,- Ft + ÁFA m2-enként. Az ügyes illesztések miatt egy 100x150cm-es darabból ki tudtuk vágni, tehát 1,5 m2 kellett. Tömör fából drágábbra jönne ki, a táblásított tölgyfa 18mm vastagságban négyzetméterenként kb. 15-16ezer forintba kerül. Természetesen szinte mindig a fa a legdrágább része a bútoroknak, így a felújítás költségeinek javát ez a tétel tette ki.
Vásároltunk továbbá egy doboz (0,7 liter) vizes favédő alapozót, 1.400,- Ft-ért, ennek körülbelül az egyharmada fogyott el, a többit más bútorokra fel tudjuk használni.
A kombinált olajos színező bevonatot 1 literes kiszerelésben vettük meg, 1.700,- Forintba került. Ez egy igen sűrű kulimász szerű anyag, nagyon kevés fogyott belőle, úgy saccolom, körülbelül az egyötödét, kb 1,5-2 decit használtunk el, így abból is marad jócskán más felújításokhoz.
A fém lábakhoz a szürke spray-s festék 1.005,- Forintba került, abból viszont nem maradt egy szusszanásnyi sem.
Habár ennek a bútornak a felújítását rendesen megdobta a szükséges faanyag, erre gyakorta nincs szükség, ha tömör fából készült bútort hozunk rendbe. Itt gyakorlatilag a fém lábak kivételével a teljes bútor nem csak színében, de anyagában is megújult.
Ha öreg bútort találtok a pincében, vagy ilyesmit örököltök, ne dobjátok ki. Sokszor egyszerű eljárásokkal megmenthetők, és egy-két trükkel új színt vihetnek életünkbe, összehasonlíthatatlanul olcsóbban, mint ha új bútorokat vásárolnánk.
