A mohaminta mintegy egyméteres mélységből származik a Signy-szigetről – adta hírül Peter Convey, az új-zélandi Chistchurchben lévő Canterbury Egyetem kutatója és csapata a Current Biology című szaklapban.
A moha túlélési képességének tesztelésére a laborban napi ritmust imitáltak a kutatók: nyolc órán át nulla Celsius-fokot és sötétséget, tizenhat órán át pedig fényt és húsz Celsius-fokos hőmérsékletet biztosítottak a mohának. Az 1,01 méteres mélységből származó moha 55 nap után kezdett el kisarjadni.
A Chorisodontium aciphyllum nevű faj mintáit a tudósok 2003 februárjában, tehát a Déli-sarkvidék késői nyara idején vették a fagyott talajból. Radiokarbonos kormeghatározással állapították meg korát, amit 1530-1700 év közöttire becsülnek.
A szakértők szerint a moha képes lenne ennél is több időt eltölteni a fagyban, hosszú távon képes ugyanis leállítani az anyagcseréjét. A korábbi kutatások azt bizonyították, hogy húszévnyi fagyasztás után ismét képesek fejlődni a növények.
