„Összevissza beszélek” – mondja Horváth Tamás, az alig néhány órája Michelin-csillagos étterem, a Borkonyha egyik tulajdonosa. Én meg összevissza kérdezek mindenfélét, gondolom magamban. Hogy melyikünk izgatottabb, fogalmam sincs, egymás szavába vágunk, és persze nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg a legnagyobb őrültséget: Tamás, örülsz?
Sárközi Ákos, a Borkonyha séfje ezalatt a Bocuse d’Or hazai döntőjén zsűrizik, nem irigylem. A fiatal séfet eddig a legnagyobb tehetségek között tartotta számon a szakma, ma felért a csúcsra.
„Mikor elindultunk, a csillag még csak cél sem volt. Örültünk, mikor idén az első tesztnél felfedte magát az ellenőr, hiszen ez azt jelentette, felkerültünk a térképre. Ám ha arról kérdeztek minket, ki kaphat a magyar éttermek közül csillagot, elegáns, finom abroszos éttermet mondtunk, úgy hittük, az lesz az irány. Nem gondoltuk, hogy mi, akik a bisztró szót sem akartuk már kimondani, szóba jöhetünk. És mégis!”– nevet Tamás.
Jókuti Andrástól, a Világevőtől tudták meg a nagy hírt, ma délelőtt. Tamás nem szégyelli bevallani, elérzékenyült. „Felhívtam édesanyámat és sírtam. Ő nagyon megijedt, azt hitte, valami baj van, mert akkor sírtam utoljára, mikor ő kórházba került. Most is elcsuklik a hangom. Remeg a térdem és a kezemben a telefon is.”
Az étterem három és fél éve nyílt. Ketten nyitották, Horváth Tamás és Kalocsai Zoltán, barátok. Sokan óvták őket attól, hogy a közös vállalkozásra rámehet a barátság, ám ők rácáfoltak. „Zoli gyerekeinek a keresztapja vagyok, és amikor nem dolgoztunk együtt, akkor is barátok voltunk. Ami nagyon fontos, sőt, a legfontosabb: lefektettük a szabályokat és azokat be is tartjuk. Ha valamelyikünk elfárad, a másik húzza tovább. És kibeszéljük a dolgokat. Évente egyszer elutazunk kettesben két-három napra, bort kóstolunk, szakmázunk, de kibeszéljük a sérelmeket, a problémákat is. Nem találtunk ki semmi újat, ételt és italt adunk. Ennyi az egész.”
Akármilyen giccsesen emelkedett, megkérdezem, hogyan csinálják, hogy közben olyan hétköznapiak. Hogy nincsenek sztárallűrök, hogy nyoma sincs a nagyképű távolságtartásnak. „Nem tudom, ilyenek vagyunk és ezen nem változtat semmi. Ákos is ilyen.” – Tudom, Tamás. Szívből gratulálok!