Noha élete nagy részében úgy élt, mint egy modern kori Hamupipőke, a most 35 éves Collette Elliott mégsem haragszik édesanyjára. Sőt! Lelke legmélyén még most is arra vágyik, hogy a kegyetlen asszony elismerje őt.
Maureen Batchelor azonban sok egyéb közt már ezt sem adhatja meg legidősebb lányának, néhány hónappal ezelőtt ugyanis agydaganat következtében meghalt. Collette a halála után döntött úgy, hogy a gyógyulása részeként megosztja másokkal is éveken át tartó szenvedésének történetét. Azt szeretné, ha az eset felhívná az illetékesek figyelmét arra, hogy bizonyos szülők nem testileg, hanem érzelmileg teszik tönkre gyermekeiket.
Gyakran hallotta anyjától, hogy utálja őt
Kép forrása: mirror.co.uk
Collette, aki végül 18 évesen menekült el a jéghideg családi otthonból, elmondta, kamaszkora maga volt a megtestesült rémálom. Anyja már újraházasodása előtt is kegyetlenül bánt vele, éjszakai műszakokat vállalt, és egész délelőtt aludt, így az akkor még csak 4 éves kislánynak egyedül kellett felkelnie, felöltöznie és reggelit készítenie, míg anyja aludt. A nő gyakran üvöltött vele, ha valamit rosszul csinált, olykor megverte, máskor már délután négykor bezárta a szobájába és még vécére se engedte ki.
Az elsőszülött lány megpróbáltatásai csak tovább nőttek, amikor Maureen újraházasodott és újabb két gyermeknek adott életet. Habár Collette örült húga és öccse érkezésének, öröme hamar szertefoszlott: neki kellett végeznie ugyanis a kicsik körüli összes teendőt, beleértve az etetést, a fürdetést és az altatást is. Amikor testvérei – akikkel anyjuk mindig kedves és megértő volt – megnőttek, ugyanolyan stílusban kezdtek Colette-tel beszélni, mint az anyjuk.
Legidősebb lányához egy kedves szava sem volt…
„Az önértékelésem a béka feneke alatt volt. 14 éves korom óta próbáltam megszökni otthonról, de mindig hazavittek. Ekkor jöttek az öngyilkossági kísérletek, összesen 12. A sokadik után újra kijött a gyámügy, de az ellenőröket anyám lerázta azzal, hogy problémás kamasz vagyok. Végül 18 évesen léptem meg tőle végleg.”
A nő ezt követően egyetemre ment, és összeköltözött a szerelmével. Nem sokkal később teherbe esett, és végigrettegte a terhességet. Attól tartott, hogy belőle is olyan anya lesz, mint a sajátjából. „Szerencsére ez nem következett be. Minden este bemegyek a gyerekekhez, hogy jóéjt puszit adjak nekik, olvasok és miközben simogatom őket, arra gondolok, mennyire hiányzott ez gyerekkoromban.”
