Amikor megiszunk egy pohár, hideg tejet, vagy megeszünk egy nagy tál marhasültet, bizony ritkán gondolunk azokra az állatokra, akiknek ezeket a finomságokat köszönhetjük. Persze igaz az is, hogy ha minden alkalommal igazán belegondolnánk a helyzetükbe, sokunknak kifordulna a falat a szájából, mert tény: a haszonállatként tartott marhák jó része igencsak embertelen körülmények között él.
De még azok sincsenek jobb körülmények között, amelyeket nem szűk helyre zsúfolva tartanak, ipari fejőgépre kötve. Ezeket az állatokat is kizárólag a haszon reményében: a borjakért, a húsért és a tejért tartják. Ha kiöregszenek, elapad a tejük és nem szülnek többet, a vágóhíd a következő állomás. Mert túl sokba kerülnek.
Arra a 25 német tehénre is a vágóhíd várt, amiket egy frissen megalapult német alapítvány, egy bizonyos Save the cows in Rheinberg mentett meg.
Az alapítvány alapítója, Anke Henblein mindegyik állatot ismerte is, ugyanis annak a családi vállalkozásnak az alkalmazottja volt, ahol az tehenek éltek. „Minden munkanapomat és annak minden percét az állatok között töltöttem. Már hangról meg tudtam őket különböztetni, nagyon a szívemhez nőttek”- mondja. „Amikor kiderült, hogy kiöregedtek, és a fenntartásuk túl költségessé vált, a tulajdonos úgy döntött, vágóhídra küldi őket. Én pedig képtelen voltam elviselni a gondolatot, hogy csak emiatt egyszerűen lemészárolják őket” – meséli már könnyek között.
Életre hívta a Save the cows in Rheinberg alapítványt, ami szponzorok és úgynevezett támogató „keresztszülők” segítségével otthont és boldog öregkort adhat a halálra ítélt teheneknek. Ezen a kisfilmen azt láthatják, ahogy az állatokat a hosszú tél után először engedik ki legelni, és boldogan rohangálnak a szabadban:
Anke az alapítvány második videójában már arról beszél, nagyon büszke arra, hogy kezdeményezésükkel számos tehénnek biztosíthatnak emberi, nyugodt körülményeket, ahol szó szerint addig élhetnek, míg meg nem halnak, és ahol, ha csak rövid időre is, de a világ legboldogabb tehenei lehetnek.
