Izlandot leginkább gejzírjeiről, vulkanikus hegyeiről, ékszerként csillogó tavairól, és semmihez sem fogható zöld lankáiról, egyszóval természeti kincseiről ismerjük. De fogadjunk, hogy még önök sem hallottak egy egyedülálló attrakciójukról, az Izlandi Pénisz Múzeumról. Ami bizonyos szemszögből szintén természeti kincs, csak annak egy speciális formája.
A múzeum emblémája (fotó: Wikipedia)
A magánkollekció összesen 280 darab, 93 állatfajtól (többek között, bálnák delfinek, fókák, és számtalan szárazföldi emlős) származó péniszt tartalmaz. Tulajdonosa a hetvenes éveit taposó, nyugdíjas, spanyol-történelem szakos tanár, Sigurdur “Siggi” Hjartarson 1974-ben alapozta meg a gyűjteményt. Harmincharmadik születésnapjára a barátai viccből adtak neki ajándékba egy formalinos üvegbe zárt bika nemi szervet. Siggi értékelte a poént: az ajándékot kirakta a polcra. A látogatói azt hitték ez valami különös vonzalom nála, így innen és onnan is, küldtek neki ajándékba különböző állatpéniszeket. A ház hamarosan megtelt, így megnyílt a múzeum.
A tulajdonos a múzeumban (forrás: Wikipédia)
A legnagyobb darabja egy Nagy Ámbráscet 170 centiméteres, közel 70 kilós nemzőszerve, a legkisebb egy hörcsög 2 milliméteres péniszcsontja, a legrégibb és legértékesebb pedig talán 10 – 15 ezer évvel ezelőtt kihalt barlangi medve megkövesedett hímtagja.
A múzeum belülről (forrás: Wikipédia)
Egyetlen dolog hiányzik még nagyon a múzeumból: egy emberi fallosz, amit Siggi szeretne minél előbb pótolni, hogy még életében megkoronázhassa a gyűjteményét. Maga sem sejtette, hogy mit szabadít el, amikor felhívást tett közzé, hogy egy nem akármilyen pénisz tulajdonosát keresi, aki a halála után felajánlaná legnemesebb szervét a múzeumnak. Már – már úgy tűnt, hogy megoldódott a kérdés, és az izlandi Pall Arason hagyja hátra büszkeségét az utókorra, amikor egy konkurens nem mindennapi ajánlattal szállt be a versenybe. Az amerikai Tom Mitchell felajánlotta, hogy ha az ő, csillagos-sávos lobogóval tetovált, méretes hímvesszője lesz a gyűjtemény éke, akkor hajlandó akár már életében is megválni tőle.
A történet további részletei egyelőre ismeretlenek: a sztorit feldolgozó „The Final Member” (Az utolsó tag) című dokumentumfilm majd csak április 18.-án kerül a nagyközönség elé – írja a Mirror.
