2001-ben, ötvenegy évesen fogadtam el a Krisna-tudatot és váltam napi szintű hitgyakorlóvá. Ekkor már országosan ismert, befutott könyvvizsgáló és informatikai auditor voltam, számos hobbival, mint például a komolyzene iránti rajongás, karate, motoros repülő vezetése…
Három felnőtt gyermekem és feleségem úgy gondolták, hogy ez a Krisna-tudat is csak egy hobbi, amely jön és majd megy – ám én a Krisna-tudatos filozófiában és életvitelben találtam meg életem értelmét és teljességét. Mint Krisna-hívő, általában korán kelek, hajnalban a Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna Haré Haré – Haré Ráma, Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantrán meditálok, vegetáriánus vagyok és nem fogyasztok alkoholt, mámorító vagy ajzószereket, még kávét sem – legfeljebb koffeinmenteset. A lelki gyakorlatok célja, hogy sikerüljön felébreszteni szívemben az ott szunnyadó tiszta Isten-szeretetet és a védikus életvezetés rejtelmeit mások számára is átadhassam. A védikus szentírások szerint, ha elérjük az istenszeretet legmagasabb fokát, mire ez a test végleg felmondja a szolgálatot, nem kell majd újabb anyagi testet elfogadnunk és megszületnünk, hogy megint a szenvedés, az emberi születés-betegség és halál örök körforgásába bonyolódjunk. Reményeim szerint egy odaadással teli élet végén visszamehetek Istenhez, a lelki világba. Na ezért érdemes kitartani…
