A megható kutyatörténetek közül a legmeghatóbb talán a japán akitáé, Hachikóé. A hűséges kutya azzal lopta be magát az egész világ szívébe, hogy éveken keresztül várta elhunyt gazdáját. Hachikó gazdája, egy egyetemi professzor minden nap ugyanazzal a vonattal ment munkába és jött haza, hűséges barátja pedig minden egyes alkalommal elkísérte őt az állomásig, hogy aztán a munka végén együtt sétáljanak haza.
1925-ben azonban szörnyű dolog történt: a professzor infarktust kapott és meghalt, így nem jöhetett többet Hachikóért, hogy hazavigye. Bár a gazdi nem jött, Hachikó minden áldott reggel kisétált a Shibuya állomáshoz és kitartóan várt. Várt arra a vonatra, ami a szeretett gazdiját hozza haza. Tíz évig várt, majd végleg elaludt. A története annyira megindította az embereket, hogy a kutyus őrhelyén később bronzszobrot emeltek, ami mára az egyik legnépszerűbb találkozási hely lett Tokióban. Utóbb Hachikó történetéből még egy megható film is készült Richard Gere főszereplésével, Hacsi címen.
És, hogy miért mondtuk mindezt el? Nos, azért, mert a közelmúltban előkerült a legutolsó fénykép, ami Hachikóról készült. Az 1935. március 8-án készült fotó azután készült, hogy megtalálták Hachiko élettelen testét. A képen a kutya egykori gazdájának felesége, és az állomás dolgozói láthatók, ahogy siratják a hűséges barátot.
