A huszadik század egyik ikonikus figurája politikailag igen aktív családba született, és az elnökségért folyó győzelemhez hozzátartozott az is, hogy erős, stabil figurát mutattak be a választóknak. Édesapja politikai pályájának (Joseph Patrick Kennedy, Sr. az Egyesült Államok brit nagykövete és a demokrata párt meghatározó alakja volt) méltó örököseként egy erős, stabil figurát kellett bemutatnia a választóknak, aki olyan szellemi, lelki és fizikai tulajdonságok birtokosa, amelyek a legmagasabb tisztséget is elérhetővé teszik a számára. John F. Kennedynek ezzel szemben több krónikus betegsége is volt, többek között állandó, súlyos hátfájás, pajzsmirigy-alulműködés, illetve az Addison-kórnak nevezett autoimmun betegség, mely a mellékvesekéreg hormonális rendszerének alulműködését jelenti.
Kennedy egészségi állapotát évekig titokban tartották: a legtöbb információt csak a halála után, 1966-ban hozták nyilvánosságra. Az Addison-kórra vonatkozó hírek azonban az 1960-as elnökválasztás előtt kiszivárogtak, de a család hivatalosan tagadta, hogy az elnökjelölt beteg lenne és kezelésre szorulna. Az elnökválasztási hajsza hevében – bár ezt soha nem sikerült bizonyítani – Nixonnak, Kennedy ellenfelének a csapata többször is megpróbálta ellopni Kennedy kórlapjait és egészségügyi adatait; betörtek Kennedy kezelőorvosához és gyógyszerészéhez is.
Az elnök (majdnem) teljes egészségügyi állapotára csak az utóbbi években derült fény: családi levelek, naplók, orvosi feljegyzések alapján állították össze történészek Kennedy közel sem tökéletes életének krónikáját. Kennedy már gyerekként is igen beteges volt, Addison-kórját sokáig leukémiának gondolták, a rengeteg gyógyszer pedig, melyet szedettek vele, több kárt okozott, mint hasznot. A pletykák szerint a rengeteg gyógyszer, melyet Kennedynek szednie kellett, a politikai döntéseire is rányomta a bélyegét: az 1961-es bécsi csúcstalálkozó idején például hormonoktól a szteroidokig számtalan gyógyszert szedett, melyek mellékhatásai közé sorolták az állandó idegességet, remegést, magas vérnyomást, hiperaktivitást és hangulatzavarokat. Kennedy egyik kezelőorvosának, Janet Travellnek a feljegyzéseiből kiderült, hogy az elnököt többek között prosztata-, gyomor- és bélproblémákkal, kiszáradással, álmatlansággal, húgyúti fertőzésekkel kezelték, a már meglévő Addison-kór és a hátfájás mellett.
Kennedy ereje abban mutatkozott meg, hogy az egészségügyi gondok és az állandó gyógyszerszedés mellett igyekezett minél jobban, hatékonyabban ellátni a feladatait. A gyógyszerek ehhez segítették hozzá. Egyes történészek szerint egészségi állapota előbb-utóbb halálos következményekkel járt volna. Azonban a betegségeinek komoly szerepe volt abban is, hogy 1963 novemberében Lee Harvey Oswald merénylete sikeres lehetett: Kennedy ugyanis a ruhája alatt egy fűzőszerű hátmerevítőt viselt. Oswald első lövése a nyakán találta el. Ha nincs a hátmerevítő, mely felülve tartotta Kennedyt, a második, halálos találat valószínűleg elkerülte volna a huszadik század világtörténelmének egyik legmeghatározóbb alakját.
Ha kíváncsi, mit kell tudni az Addison-kórról, olvassa el a folytatást a Házipatika oldalán.
Még több Kennedy:
Az elnök meggyilkolásának 50. évfordulójára a Hir24 is terjedelmes anyaggal készült. Nézzék meg ide kattintva.
