Zseniális blog indult nemrég a Tumblr-en: a MANNEQUIN DEPRESSED áruházakban álldogáló (üldögélő, fekvő) próbababákat mutat be; a képaláírásokban pedig elolvashatjuk, hogy épp mire gondolhatnak szegény mozdulatlan, élettelen bábuk.
A szerző, Andrew Farmer minden próbababának nevet ad és mindegyikükhöz kitalál egy sztorit – mi történhetett velük éppen, mi foglalkoztatja őket. És ettől tökéletes az egész: a nagyon vicces szövegektől életre kelnek, személyes sorsokat kapnak a bábuk. Íme néhány parádés példa:
Mindenki azt hitte, Shoshana táncol. Valójában csak
betett neki a homársaláta, amit délután evett.
Walpurgis imádja a kiárusításokat,
de a mai napja szerencsétlen fordulatot vett,
amikor rájött, hogy otthon felejtette a pénztárcáját és az arcát.
Sukanya érezte, hogy pisztolycsőt szegeznek neki.
„De Celeste! Miért?”- zihálta.
„A lebegő retikülöd.”- válaszolta Celeste. „Akarom.”
Falala túlzottan rövid koncentrálóképessége újabb átkozott fotót tett tönkre.
Wyndham és cipője 6 éve járnak.
Miközben pózolt évfordulós fotójukhoz, azon járt az agya:
„Lehet, hogy már nem az alapján kéne meghatároznom magam, hogy kivel járok?
Lehet, hogy eljött az ideje, hogy rájöjjek, ki is vagyok valójában…
…jaj, ne, nem gomboltam be az egyik sliccgombomat?”
