A mexikóvárosi parlament által csütörtökön jóváhagyott csomagterv részeként 2014 elejétől 8 százalékos általános forgalmi adót vetnek ki a 100 grammonként több mint 275 kalóriát tartalmazó élelmiszerekre, köztük a mexikói őslakosok, az aztékok által feltalált csokoládéra, valamint literenként 1 pezó (17 forint) fogyasztási adóval sújtják a szénsavas üdítőitalokat, amelyeknek fogyasztása Mexikóban az egy főre jutó évi 163 literrel az egyik legmagasabb a világon. A közép-amerikai országban amúgy áfamentesek az élelmiszerek.
Az adóreform mellett nevelési, élelmiszerellenőrzési és sportprogramokat is bejelentő Enrique Pena Nieto mexikói elnök hangoztatta, hogy országát “valódi elhízásjárvány” sújtja. Enrique Ruelas, a Mexikói Nemzeti Egészségnevelési Intézet szerint a hazáját sújtó kövérségi járvány nemcsak “példátlan”, hanem “a nemzet jövőjét is fenyegeti”. Minderre tekintettel a kongresszus a javasolt 5 százaléknál is nagyobb, nyolc százalékos adót vetett ki a magas kalóriatartalmú “bóvli élelmiszerekre”, köztük elsősorban a hazai zsíros és kalóriadús gyorsételekre. A kalóriaszegény és rostokban gazdag élelmiszerek minőségvédjeggyel jutalmazzák.
Mexikóban több a túlsúlyos vagy kövér ember, mint az elhízottjairól híres Egyesült Államokban: a felnőtteknek 70, a gyerekeknek és a fiataloknak 30 százaléka számít túlsúlyosnak. Emellett minden 10. mexikói felnőtt cukorbeteg. A kalóriáktól való beteges függőségnek szociális okai is vannak: a szegény dél-mexikói Chiapas államban például az anyák már csecsemőiket is kólával itatják, mert mindenütt hozzáférhető, hamar telitettségérzetet okoz és olcsóbb, mint a tej.
A csokoládé bölcsőjének számító országban sok csokiféle a határérték dupláját tartalmazza kalóriából. Paradox módon ugyanakkor például az oly sokat kárhoztatott amerikai McDonald’s-hamburgerek kalóriatartalma nem éri el a “büntethetőségi” küszöböt.
