Különös eredményre jutott Dzsájdip Pandit, az Oxford Egyetem aneszteziológusa, amikor 15 ezer betegnek az operációk alatti élményeit vizsgálta. Mint kiderült, 500 páciensből egynek élénk emlékei voltak az adott műtétről, pedig előtte elaltatták. Egyesek a sebészek egymás közötti beszélgetéseit tudták feleleveníteni, míg mások azt is érzékelték, ahogy a kés behatol a bőrükbe, fájdalmat azonban nem éreztek. Vannak azonban olyan betegek, akik arra is képesek voltak, hogy az ujjaikat is mozgassák a műtét alatt. A 15 ezer „kísérleti alany” közül pedig egy tisztán emlékezett arra, hogy ébren volt, miközben operálták.
A szakember szerint ez a jelenség a „dizanesztézia” állapottal függ össze, amely nem más, mint a tudat harmadik szintje, amikor is a páciens ugyan tudatában van a körülötte zajló eseményeknek, de nem képes felfogni, ráadásul a fájdalmat sem érzékeli. Ezt az állapotot pedig az váltja ki, hogy a gének miatt egyes emberekre eltérő hatással van az altatás.
„Szerintem a dizanesztézia olyan, mintha kirakós puzzle-t játszanánk. Látjuk ugyan a kép egyes darabjait, de ennek ellenére nem áll össze bennünk egy teljes, felismerhető képpé” – vélekedik a professzor.
