Akármilyen hihetetlennek is elsőre tűnik, a válás éppen egyidős az emberiséggel: már a rómaiak is ismerték, sőt, jogilag szabályozták is. Legalábbis ez derült ki a Se veled blog legfrissebb posztjából, ahol a szerző sorra veszi, hogyan is zajlott a zátonyra futott házasságok „lezárása” kezdetektől.
Tudta például, hogy Szent István korában a hűtlen feleséget a férj minden további nélkül megölhette? És azt, hogy ha akkoriban egy férfi elhagyta feleségét, teljes vagyona az asszonyra száll?
Íme:
„Ha valaki szemtelenül, feleségét megutálva elhagyja hazáját, felesége birja férje javait és senki se kényszerítse őt házasságra; ha pedig önkényt férjhez megy, ruháin kívül semmit sem vihet magával. Ha erre a férj visszajön, csak a püspök engedélyével nősülhet meg.”
Szent István korában tehát még fel lehetet bontani a házasságot.
A házasságtörő nőről a szabolcsi zsinat határozatai a következőképpen rendelkeztek: „Ha a férj házasságtörésen kapja a nejét s megöli őt, vehet másikat magának. „
„Ha valamely nő férjétől megszökik, adják vissza két ízben; ha harmadszor is megszökik s nemes asszony, vezekeljen a házasság reménye nélkül; ha pedig a népből való, adják el a szabadság reménye nélkül.”
Szeretné tudni, mi változott Kálmán idejében, kíváncsi mikor keletkezett az első, jogi értelemben vett házassági törvény? Olvassa el a Se veled blogon.
