Több tízezer őrjöngő ember paradicsomokkal dobálja egymást, végül belehempereg a sűrű pépbe és szakadatlanul vigyorog, mi az? Hát persze, hogy Spanyolország leghíresebb fesztiválja.
Senki sem tudja, hogy kezdődött, a legnépszerűbb legenda szerint 1945-ben egy csapat fiatal egy hagyományos, jelmezes óriásbábukat felvonultató városi bulin szólalkozott össze, verekedés helyett azonban a helyi zöldségesbódé paradicsomjaival rendezték le a nézeteltérést. A gyerekeket a rendőrség választotta szét, a paradicsomdobálás azonban annyira megtetszett nekik, hogy a következő évben is megtartották a harcot. Majd a következő évben is.
A rendőrség a növekvő néző- és résztvevőszám ellenére állandóan leállította a bulit, egy ponton be is börtönözték a fiatalokat, végül a helyiek tiltakozására kénytelenek voltak elengedni őket. A paradicsomos őrjöngést azonban ezután sem nézték jó szemmel, végül hosszas huzavona után betiltották, mire a szervezők 1957-ben megtartották a Paradicsom Temetése című rendezvényt, akkora sikerrel, hogy mégis engedélyezték, még ebben az évben, persze pár szabállyal. A paradicsomot szét kell nyomni dobás előtt; ezen kívül mást nem szabad eldobni; pólót tépni, verekedni tilos; a buli végét jelző lövés után dobálni tilos. A Tomatina ezzel együtt is akkora siker lett, hogy idén először húszezerre korlátozták a résztvevők számát: ötezer helyit és tizenötezer turistát vártak. Utóbbiak tíz euróért foglalhattak jegyet.
Katt a képre!
Fotó: AFP / Gabriel Gallo
A több tonna paradicsomot egy közeli gazdaság termeszti kifejezetten a fesztiválnak. A szabályok a kezdetektől fogva pofonegyszerűek: a tömeg táncol, miközben vízzel locsolják, közben a versenyzők egy enyvvel bekent oszlopra próbálnak felmászni. Akinek először sikerül, az lelöki a tetejére helyezett sonkát. Ez a jel a teherautóknak, aki lassan a tomegbe hajtanak és szétosztják – azaz inkább kiborítják – a paradicsomokat. Hogy ezután mi történik, az kiderül a képekből.
