A brit Suzanne Morris felelősségteljes szülőnek tartja magát: nem iszik, nem dohányzik, nem használ drogot. Óvja és félti kisbabáját, gondoskodásával a közelmúltban mégis nagy veszélynek tette ki. Az asszony ugyanis annyira félti a mindössze 2 hónapos George-ot, hogy éjjel még az ágyba is magával viszi. A kicsi ilyenkor általában Suzanne és a férje között alszik.
Egy éjjel azonban Suzanne arra riadt fel, hogy gyermeke eltűnt mellőle. Az asszony először csak megijedt, majd mikor a sötétben tapogatózva sehol sem találta a kicsit, pánikba esett. Végül a takarók alatt, az ágy végében találta meg a mélyen alvó gyermeket. Mint mondja, abban a pillanatban döntötte el, hogy gyermeke többet nem alhat mellettük.
„Nagy szerencsénk volt, hogy felriadtam. Ki tudja, mi történhetett volna, ha nem veszem ki a takaró alól. Meg is halhatott volna.”
Megelőzhetőek lennének a tragédiák
És valóban. A bölcsőhalál (angolul Sudden Infant Death Syndrome) komoly veszély az újszülött csecsemőkre nézve. Nagy-Britanniában évente kicsit több, mint háromszáz újszülött halálát okozza, de ami ennél is szörnyűbb: ezeknek a haláloknak a jelentős része (több mint 80%-a) elkerülhető lett volna, ha a gyerek nem alszik egy ágyban a szüleivel. Magyarországon a helyzet valamivel jobb: 10 ezer gyerekből évente hármat vesztünk el bölcsőhalál miatt, amivel Dániával kerülünk egy rangsorba.
Noha a szakértők évek óta próbálják felhívni a figyelmet a hirtelen bölcsőhalál és az együttalvás közötti összefüggésre, a szülőket látszólag nem érdekli. Pedig az együttalvás veszélyes: egyrészt, mert a felnőttek alvás közben könnyen maguk alá gyűrhetik a kicsit, megfojthatják, akár agyon is nyomhatnák, másrészt, mert ha a takaró alá kerül, a kicsi könnyen túlmelegedhet, és meg is fulladhat – mondta el Alison Edwards a Birmingham City Egyetem oktatója.
A legfrissebb statisztikák szerint egyébként a szülők jelentős része, Nagy-Britanniában például több mint fele, a szoptatás miatt alszik egy ágyban alszik gyermekével. Az anyatejes babák ugyanis – a tapasztalatok szerint – gyorsabban megéheznek, és kezdetben többször kelnek fel éjszaka. Hogy minél kevesebb alvásidőt veszítsenek, az édesanyák inkább maguk mellett tartják a picit, így ha felsír, azonnal meg tudják etetni.
