A kis Raja segítségkérően nyújtogatja ormányát az idegenek felé, miután „gazdái”, néhány szumátrai farmer vasláncra verte és egy fához kötözte. A kiselefánt, akit még jócskán az anyjának kéne táplálnia, elmondásuk szerint a túszuk. Azért tartják őt maguknál, hogy ledolgoztassák vele azt a kárt, amit a családjával okozott, amikor begyalogoltak a farmerek veteményesébe. Remélik, az elefánt hamarosan olyan trükköket tud majd, ami pénzt hoz nekik.
Az indonéz földművelők csupán azt felejtették el, hogy Raja és családja egyáltalán nem véletlenül tévedt a veteményesükbe, hanem a gigantikus erdőirtások miatt, amelyek következtében az elefántok természetes élőhelye az utóbbi években drasztikusan csökkent. Mivel lassan már alig van erdő, ahol táplálékot találhatnának, óhatatlan, hogy vándorlásuk során előbb-utóbb ember által lakott területre tévedjenek. Itt aztán megeszik, amit találnak, romba döntik a házakat és óvatlan, feldühödött lakókat ölnek, akik nekik támadnak.
A környezetvédők szerint ugyanez a háború dúl ember és természet között nem csak Szumátrán, de egész Ázsiában. A háború kiváltó oka pedig nem más, mint egy ártatlan nevű anyag, a pálmaolaj, ami szinte mindegyik használati tárgyunkban jelen van: a kekszben, a csokiban, a mosóporban, a fagyiban, a samponban, sőt, még a szappanban is. Hiába a környezetvédők tiltakozása, a különféle szabályozások az irtás tiltására, a pálmaolaj utáni vágynak minden évben fák tízezrei esnek áldozatul. Még most is.