Izgalmas témát boncolgatott legújabb posztjában az Ursula blog. A szerző, Terka arra a kérdésre keresi a választ, vajon elfogadható-e az, hogy valaki azért mondjon le a gyermekáldásról, mert nem tud lemondani a bulizásról, az utazásról és a barátnőzésről.
“Az érveik között általában az szerepel, hogy úgy látják, a gyermeküknek nem tudnák megteremteni azt az életszínvonalat, amire a kicsinek szüksége lenne, sőt, a saját életszínvonaluk is nagyon leromlana a gyerek okozta kiadások miatt. Van, aki kiemeli, hogy utálná a kötöttségeket, hogy nem mehet bulizni és nem élhetne olyan társadalmi életet, mint eddig, és – talán a legerősebb érv -, hogy egyáltalán nem is vágyik babára, kisgyerekre, utódra. Soha nem is vágyott, és rosszul van a gondolattól. Esetleg érzi, hogy, mivel ő maga is hajlamos a neurózisra, nem tudna megbirkózni egy kis lénnyel, aki egyszer csak megjelenik, és elfoglalja az eddig kényelmes magánszféráját.
Első körben, mint sokan, én is önzőnek tituláltam az életszínvonalra vonatkozó indokokat, de aztán rájöttem, nincs igazam…”
Kíváncsi, miért? Szeretné tudni, hogy mi minden állhat még a lemondás hátterében? Olvassa el az Ursula blogon.
