Az állkapocs-ízületi panaszok meglepően gyakoriak: egyes felmérések szerint az emberek közel 75 százaléka szenved valamelyik formájától.
Az állkapocskattogás ugyanis nem önálló betegség, hanem az állkapocs-ízületi diszfunkcióknak egy típusa – mondja dr. Schmidt Péter fogorvos, állkapocs-ízületi specialista. – Az állkapocsízületnél két csont illeszkedik egymáshoz: az egyik a vápa, ami tulajdonképpen egy ízületi gödör, a másik pedig egy kis fejecske, ami ebbe beleilleszkedik. A kettő között, az ízületben van egy babapiskóta formájú porckorong, ami kitölti a két csontfelület közötti egyenetlenséget. Normál esetben, amikor kinyitjuk a szánkat, az állkapocs-ízületi fej elfordul az ízületi árokban, és ezt a mozgást követi a köztük lévő porckorong is. Amikor kattogás van, akkor nem ez történik, hanem a porckorong valamilyen irányban kikerül ebből az ízületi résből – vagy részlegesen, vagy teljesen – és amikor az érintett kinyitja a száját, kisebb vagy nagyobb kattanással visszaugrik a helyére. Ez általában egy jól hallható kattanás – sokszor már méterekről lehet hallani. Amikor a beteg összezárja a száját, a porckorong jóval kisebb kattanással kiugrik a helyéről, és ismét bekerül a kóros pozíciójába – magyarázza szakértőnk.
Van, akinek már gyerekkora óta kattog az állkapcsa – bár ez a ritkább esetek közé tartozik -, de van olyan is, akinél fogászati beavatkozás után alakul ki a zavaró tünet. Dr. Schmidt Péter szerint nincs egyetlen jól meghatározható ok, amire visszavezethető a probléma. – Az állkapocskattogásban szerepe lehet öröklött tényezőknek is, főleg azoknál, akik mélyharapással rendelkeznek: náluk a felső fogak szinte az egész alsó fogazatot takarják. A felső és alsó állcsont ezáltal közelebb kerül egymáshoz, ami túlterhelheti az állkapocsízületet.
Ha szeretné tudni, miért nem érdemes elbagatellizálni a dolgot, kattintson ide!
