A szaglásért felelős szaglóhám az orrüreg felső részén található. Maga a szövet egy többmagsoros hengerhám, amelyben a támasztósejtek között a szaglósejtek érzékelőszálai nyúlnak át. A nyálkahártya felületén filmszerűen elhelyezkedő alvadt folyadék van, a szaganyagok (amelyek többnyire levegőben oldott szerves szénvegyületek: észterek, aldehidek és ketonok) ebben a folyadékban oldódnak fel, és így elérhetővé válnak az „érzékelőszőrök” számára.
A szaglósejtek másik vége pedig a mélybe nyúlik, és a többi szaglósejtből érkező nyúlvánnyal alkotja a fila olfactoriát, ami a koponyán keresztül az agy szaglóközpontja felé vezeti a szaglóhámról érkező ingerületet. Mire az agyhoz ér, már I. agyidegnek hívják, s tulajdonképpen nem ideg, hanem a nagyagy nyúlványa. A szaglás magasabb rendű központjai a limbikus rendszerben találhatók.
A szaglóhámból érkező ingerületek nemcsak a szaglókéreg felé haladnak tovább, hanem az agy egyéb szerkezeti elemeibe is, ezért van az, hogy egyes szagingerek kellemes vagy éppen kellemetlen érzéseket, vagy akár rosszullétet is okozhatnak. Az, hogy kinek melyik szag mit jelent, tanult és szubjektív, gyakran kultúránként változik.
Ha szeretne még többet megtudni, kattintson!
