Többet főztünk, mint kellett volna. Mindennapos eset, bármelyikünkkel előfordulhat: tapasztalt háziasszonyokkal éppúgy, mint a kezdőkkel. Az étel ilyenkor egy kis időre a hűtőbe kerül, bízva abban, hogy később majd még előkerül egy ebéd erejéig, és nem a kukában végzi. Mert ez is megesik, többször, mint gondolnánk.
No, az ilyen és ehhez hasonló esetekre is megoldás lehet az Amerikában már komoly hagyományokkal bíró, Nagy-Britanniát pedig éppen leigázó új mozgalom, az ételcsere. Az ötlet persze nem új keletű, annyira nem, hogy őseink – még a pénz előtti időkben – hasonló módon jutottak különféle árukhoz, fűszerekhez, ruhákhoz, állatokhoz.
A food swapping azonban csak és kifejezetten az ételről szól: a hátsó kertben megtermett paradicsomról, fokhagymáról, a saját készítésű almásrétesről vagy épp a nagymama által elkészített baracklekvárról, amit szívesen elcserélnénk valami másra, amiből nálunk épp hiány van. A mozgalom által meghirdetett cserenapon a pénz elő sem kerülhet, itt az egyetlen fizetőeszköz az étel.
Hogy zajlik?
Nagy-Britanniában, az amerikai mintát követve, a cserenapokat jó előre meghirdetik az interneten, hogy a résztvevőknek – akik maximum 20-an lehetnek – legyen idejük kellőképp felkészülni. Ezután kipakolnak. A résztvevőknek a csere első másfél órájában szabad, sőt kötelező tapogatni, szagolni, sőt kóstolni is. Miután mindenki megismerte a kínálatot, jöhet a csere, amely ezután mindössze 30 percig tart.
Mire jó?
Túl azon, hogy megszabadít minket a konyhánkban képződő feleslegtől, az ételcsere mozgalom egy remek lehetőség arra például, hogy összehozza a szomszédságot. Ráadásul segít spórolni is, hiszen ha a már kész ételt friss alapanyagra cseréljük, a bevásárlásra sem kell annyit költeni. Vicky Swift, az egyik brit alapító szerint fontos érv a csere mellett az is, hogy ezzel a módszerrel pontosan tudhatjuk, honnan származnak az alapanyagaink.
