„Dádá lesz”, „Rossz vagy”, „Csalódtam benned”, „Pont olyan vagy, mint…”. Mondatok, amiket annyiszor hallottunk gyerekkorunkban, hogy meg se bírnánk számolni, ám amiket jó volna teljesen elfelejteni, ha a saját gyerekünkről van szó. Mondjuk, hogy miért.
1. Dádá lesz!
Már az egyéveseknek is mondják, ha valami olyat csinálnak, amit nem szabad, vagy amit már többször megtiltottak nekik. A fizikai erőszak, fájdalomokozás kilátásba helyezése csak arra jó, hogy ráijesszünk valakire, ám kevéssé hatékony, káros gyakorlat, amely megalázó, és hatását tekintve múlékony. Arról már nem is beszélve, hogy a tehetetlenség, ötlettelenség egyértelmű jele.
2. Rossz vagy!
Talán említeni sem kellene, annyira nyilvánvalóan károsak és feleslegesek az efféle negatív minősítések. Ráadásul olyan zsenge életkorban kezdik ezt mondogatni a kicsiknek, általában egy- és kétéves kor között, amikor nem is érti, hiszen a rossz fogalma meglehetősen bonyolult, és végképp érthetetlen egy kisgyermek számára. Ha viszont gyakran hallja, bizonyos számára izgalmas, érdekes és a felnőttek figyelmét kiharcoló magatartásformáit fogja a „rossz” fogalmához kapcsolni. Ez volt a cél?
3. Ha nem hagyod abba, akkor soha többet…
Hányszor kiáltunk fel így felháborodásunkban, tehetetlen dühünkben! De hogy minek? Hiszen valószínűleg senki sem tudna példát mondani arra, hogy bárki be is váltotta volna ezt a fenyegetést, és tényleg soha többet ne vitte volna mondjuk játszótérre a csemetéjét. Az efféle üres fenyegetések valójában súlytalanná, következmények nélkülivé teszik a szülői nemtetszést. A gyerek pont annak az ellenkezőjét tanulja meg belőle, mint ami a célod volt.
4. Amíg az én házamban laksz, amíg az én kenyeremet eszed…
A végsőkig elkeseredett szülő utolsó kézigránátja a serdülőjével vívott verbális csatában. Nevesíti is a gyerek kiszolgáltatottságát, és ha másképpen nem megy, hát erre hivatkozva szeretné elérni az engedelmességet. Talán sikerül is. De az árát sajnos így is, úgy is te fizeted meg azzal, hogy valami jóvátehetetlenül összetörik a kapcsolatotokban. Ezzel végül is a munkaadó-alkalmazott kapcsolat szintjére szállítod le a szülő-gyerek kapcsolatot. Ha úgy érzed, valami ilyesmi kívánkozik ki belőled, beszélgess előbb más serdülők szüleivel, hogy lásd, náluk mi zajlik (reméljük, őszinték lesznek veled, és nem fényezik a valóságot), vagy kérj segítséget nevelési tanácsadóban.
Kíváncsi, milyen „bevett” mondattal árt még csemetéjének? Kattintson!
