Az articsóka (Cynara scolymus L.) mediterrán eredetű növény, amely a fészkesvirágzatúak családjába (Compositae) tartozik. Már az ókorban is ismerték, a rómaiak az étkezésen kívül gyógynövényként is használták. A bogáncsra emlékeztető évelő növény őshazája feltehetően Délnyugat-Európa vagy Észak-Afrika. Az articsóka 1,5-2 méter magasra is megnő. Gyökértörzse minden évben vastagodik, majd fokozatosan elfásodik. Az elágazó szárán találhatók az igen nagy méretű, dekoratív gömbölyű fészekvirágzatok, amelyek általában 8-12 cm átmérőjűek. A növény ki nem nyílt virágzatkezdeményét hasznosítják étkezési célra. Az articsóka évente kétszer terem, először márciustól májusig, majd októbertől decemberig lehet szüretelni. A korai fajták megvastagodott sziromvirágai ibolyakék színűek, a késeieké pedig zöldek. Az articsóka értékes zöldség-, dísz- és gyógynövény.
Miért jó?
Az articsóka rendkívül gazdag ballasztanyagokban, káliumban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban, de tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt és nátriumot is. 100 gramm articsókában csupán 55 kcal energia van, így az alacsony zsírtartalmú, magas rosttartalmú diéta fontos eleme.
A fitoterápiában a szárított leveléből készült kivonatokat használják. A levél hatóanyagai között szerepelnek a különböző flavonoidok (szkolimozid, cinarotriozid, luteolin), és a szeszkviterpénlakton-származékok (groszheimin, cinaratriol). Az articsóka levelekből készült kivonatok az epetermelést fokozzák, és az epeutak összehúzódását támogatják, de elősegítik a májsejtek regenerálódását is. Az articsóka leveleit növényi készítményekben több európai országban forgalmazzák.
Ha szeretné tudni, hogyan fogyassza, kattintson ide.
Forrás: Articsóka, a dekoratív ínyencség (Házipatika)
