Az ok látszólag pofonegyszerű: nem ismerjük a tüneteket. Csakhogy ez a hiányosság bizony életekbe kerülhet. Azt ugyanis úgy tűnik kevesen tudják, hogy minél gyorsabban kap a szívinfarktus-gyanús beteg szakszerű ellátást, annál kevésbé károsodik a létfontosságú szívizma és annál nagyobb az esélye akár a teljes gyógyulásra is.
A férfiak előbb szólnak
Meglepő, de a két nem között van különbség abban – méghozzá a férfiak javára –, hogy ki szól előbb a tüneteiről. Dr. Merkely Béla, a Kardiológiai Központ igazgatója szerint a férfiak infarktusáról azért tudnak korábban az orvosok, mert az aggódó feleség általában kiszedi párjából, ha rosszul érzi magát. A nők viszont inkább elvégzik adott teendőjüket – ha tudják -, mielőtt szólnának a tüneteikről.
A professzor szerint egy infarktus esetében nincs időnk leállni elemezgetni, hogy a szerettünknek, ismerősünknek vagy munkatársunknak pánikrohama van-e, vagy infarktusa: amennyiben valakinél olyan szűnni nem akaró, mellkasi fájdalom jelentkezik, ami kisugárzik a gyomorba, a nyakba és a vállba, verejtékezik és légszomja van, gondolkodás nélkül értesítsük a mentőket.
Mit tegyünk, míg várjuk a segítséget?
A professzor szerint míg várjuk a segítséget, fontos, hogy a beteget nyugalomba helyezzük és figyeljük, a szívinfarktus közben ugyanis felléphet olyan életveszélyes ritmuszavar, ami miatt azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést.
Merkely professzor úr azt is hozzátette, Magyarországon a legtöbb gondot a hosszú, átlagosan három órás hezitálás okozza. Reméli, hogy a jövőben, a Magyar Kardiológusok Társasága által indított „Javítsd a reakcióidődet” kampány révén – csakúgy, mint Ausztriában – nálunk is csökken majd a várakozási idő, ami egyet jelentene azzal, hogy a szívinfarktust nálunk is egyre többen élik túl.
