Ha egy szóval akarnám jellemezni Kis Adrit, akkor az energiabombát választanám. Hogy miért? Nos, azért mert ő a szó definíciója: jön-megy, folyton pörög, folyton mosolyog, egy pillanatra nem lassít. Ráadásul bátor is. Mert ez kell ahhoz, hogy valaki gondoljon egy nagyot, fogja az egyik legjobb barátját és autóba pattanjon, hogy aztán 16 nap és 8600 kilométer múlva szálljon ki belőle.
Ó, és azt mondtam már, hogy a szerkesztő – újságíróként dolgozó lány kerekesszékes? Pedig az. Nyitott gerinccel született, és bár korábban az állapota megengedte, hogy mankóval közlekedjen, egy ideje már aktívan kerekesszéket, vagy ahogy ő mondja “verdát” hajt.
Hogy ezzel kellett volna kezdeni? Nem hinném. Mert Adrit hallgatva annyira mellékes az egész. Mert, ahogy ő is mondja, pont olyan, mint egy átlagos fiatal. Mondjuk ezzel azért vitatkoznék, mert még a fiatalok között sem éppen átlagos, hogy valaki úgy halad a kitűzött céljai felé, mint egy megvadult gyorsvonat.
Szóval Adri különleges, és nem, tévedés ne essék, egyáltalán nem a kerekesszék miatt. Hanem azért, amit eddig véghez vitt, és azért, amit még csak ezután fog.
De a szócséplés helyett most mondja el inkább ő és kísérője, aki nem mellesleg lelki támasza is lesz, Siklósi Gábor, a Hungary Ambulance mentőrobogó szolgálat vezetője, miért vágtak neki a nagy útnak és miért pont együtt.
Ha bővebben szeretne olvasni a Budapest-Bamakóról, vagy arról, kik és hányan indulnak idén, kattintson ide.
A verseny január 25-én indul, annak ellenére is, hogy az Észak-Maliban indított katonai műveletek miatt a Külügyminisztérium közleményben arra kérte a szervezőket, hogy mondják le, vagy halasszák el a versenyt. Errőlide kattintva olvashat bővebben.
