Miközben villa elődje, a HAPIfork akkor jelez, ha túl sokat ettünk, az ehető, zseléből készülő jégkocka arra figyelmeztet, ha túl sokat ittunk. Hogy mégis hogyan? Egy érme nagyságú elem és egy apró érzékelő segítségével a jégkocka pontosan meg tudja mondani, milyen erős alkoholt iszunk, hányszor emeltük a szánkhoz a poharat, ahogy azt is, mennyi ideje iszunk: az adatokból egy egyszerű számolással hamar meg tudja mondani azt is, mikor kell abbahagynunk, hogy ne üssük ki magunkat teljesen.
A jégkocka feltalálója igyekezett olyan formát választani, ami praktikus, a szemünknek kedves, ráadásul mindig „kéznél” van, így esett a választása a jégkockára. És hogy hogyan jelez? A kis kockák, melyek a zene ütemére változtatják fényerősségüket, a kezdeti zöldből először fokozatosan narancssárgára, majd – ha már eleget ittunk – pirosba váltanak. Ha olyan felelőtlenek vagyunk, hogy a piros jelzés ellenére is tovább iszunk, a kockák – egy mobilalkalmazás segítségével – azonnal értesítik a legjobb barátainkat.
A piros szintet elérni egyébként nem olyan egyszerű, mint hinnénk: a kitaláló szerint ha nem vedelünk, hanem iszogatunk, még egy erős italból is megihatunk hármat, mire az érzékelő pirosra vált, enyhébb italból pedig akár ötöt, hatot is elfogyaszthatunk.
