A fóbia a legtöbb ember számára nem más, mint olyan félelem, melyet csak a horrorfilmekben látni. Nehéz ugyanis felfogni, hogyan okozhat egy egyszerű, hétköznapi tárgy vagy esemény fulladást, heves szívdobogást, szájszárazságot, remegést vagy másmilyen pánikreakciót.
Az Amerikai Egyesült Államokban a felnőtt lakosságnak közel 9 százaléka tapasztalt már magán fóbiás tüneteket valamikor az élete során. Van, akinél ez olyan jól körülhatárolható – és általában könnyebben kezelhető – félelemben nyilvánul meg, mint a kutyáktól vagy a repüléstől való rettegés. Néhányan azonban olyan irracionális és mások számára igencsak szokatlan dologtól rettegnek, mint a röntgensugárzás vagy a láz.
A legnagyobb különbség a félelem és a fóbia között az, hogy a fóbia legtöbbször irracionális, megmagyarázhatatlan, sőt butaságnak tűnhet (ezzel gyakran maguk a fóbiások is tisztában vannak), ennek ellenére szokatlanul nagy szerepet játszik a páciens életében. A félelmekkel ellentétben már az is pánikreakciót (például pulzusgyorsulást, vérnyomás-emelkedést) vált ki belőlük, ha a fóbiát kiváltó tárgyra gondolnak, vagy éppen valami ahhoz hasonlót pillantanak meg. Ha valaki fél a kígyóktól, akkor nem szívesen megy be a hüllőházba az állatkertben; egy ophidiophobiás (azaz kígyófóbiás) azonban már akkor is rosszul lehet, ha a kígyókra gondol, vagy ha meglát egy összecsavart tömlőt, ami egy kígyóra emlékezteti őt.
A fóbiásoknak gyakran még a legegyszerűbb, hétköznapi tevékenységek is nehézséget okoznak, hiszen minden gondolatukat a fóbiát kiváltó tárgy tölti ki – akár azért, mert rendszeresen erről fantáziálnak, akár azért, mert az idejük jó részét az foglalja el, hogy megtervezzék, hogyan kerülhetik el félelmük tárgyát. A fóbiák leggyakoribb forrása valamilyen traumatikus gyermekkori élmény – az alany talán már nem is emlékszik arra, hogy mi váltja ki nála az irracionális félelmet.
Ha szeretne még többet olvasni, kattintson ide.
Forrás:
7 szokatlan fóbia (Házipatika)
