A szkizofrénia elnevezés nem egyetlen kórállapotot jelöl, hanem különböző, a pszichés működést érintő agyi betegségeknek, pszichotikus állapotoknak az összefoglaló neve. Ezeknek – bár különböző mértékben – közös jellemzője, hogy a beteg akarata, gondolatai és érzelmei mintegy szétesnek, a pszichés működés, a külvilággal való kapcsolattartás (valóságészlelés, érzékelés, kommunikáció), illetve a gondolkodás és az érzelmi élet legkülönbözőbb területén mutatkozhatnak zavarok.
A betegségcsoport nevét a betegség egy svájci kutatója, Eugen Bleuler pszichiáter a görög “szkhidzó” (hasít) és a “phren” (szellem) szavakból alkotta, a széteső személyiségre utalva. A kiváltó okokat nem sikerült teljességgel feltárni: a kutatók szerint a betegség kialakulásában szerepe lehet az öröklött hajlamnak, az agyban játszódó biokémiai folyamatok zavarának, például a dopamin nevű neurotranszmitter nem megfelelő anyagcseréjének, idegfejlődési zavaroknak, születéskori oxigénhiányos állapotnak. A kialakulás rizikóját a beteg szociális háttere, családi és érzelmi körülményei, az életében bekövetkező esetleges traumák, a stresszhatások növelhetik.
Széteső személyiség
Alvászavarok, nyugtalanság és a viselkedés, az addig jellemző gondolkodásmód változása, az észlelés zavarai jelezhetik először a bajt. Téves érzékelések, hallucinációk jelentkeznek, például hangokat hall, amelyekről úgy érzi, hogy irányítják, utasításokat adnak neki. A gondolkodás megváltozását tartalmilag a koncentráció nehézkessége, az ítélőképesség zavara, a téveszmék megjelenése, formailag a kusza, logikátlan gondolatmenetek, furcsa képzettársítások jellemzik.
A gondolkodás zavarai a külső kommunikációban is megnyilvánulhatnak: a mondatfűzés kuszává, a beszéd összefüggéstelenné, érthetetlenné válhat, figyelme elkalandozik, nem a beszélgetőtársra reagál. A beteg érzelmi élete, a családjával, a barátaival való kapcsolata is megváltozik, igen gyakran elszíntelenedik, örömtelenné, fásulttá, közönyössé, motiválatlanná válik, ezért az addigi kapcsolatrendszere fokozatosan leépül, elsivárosodik, helyét a „belső magány”, a befelé fordulás veszi át. Az is előfordul, hogy éppen ellenkezőleg: átmenetileg érzelmi „feldobottság”, emelkedett hangulat jelentkezik nála. Erős érzelmeket válthat ki benne a hallucinációktól való visszatérő félelem, az állandósult szorongás is, amelyek miatt a külvilágot egy nyomasztó, ellenséges közegnek kezdi tartani.
Nemegyszer maguk a tünetek, a beteg magába zárkózottsága, a téves érzékelésen alapuló téves ítéletei akadályozzák meg, hogy a hatékony kezelés mielőbb elkezdődjön, hiszen a legtöbb érintettnek nincs betegségtudata, azt fogadja el valóságnak, amit érez, gondol, nehezen győzhető meg arról, hogy tévedés áldozata. A tünetek tehát igen sokfélék, de alapvetően két csoportba sorolhatók, a betegségnek két jellegzetes megjelenési módja különíthető el.
Még többet megtudhat a betegségről, ha ide kattint.
Forrás: Az előítéletek miatt rettegünk a betegségtől (Házipatika)
