Jessica Stillweg átlagos kanadai nő, egy elfoglalt, szerető férjjel, két kisgyerekkel és egy háztartással, amit vezetnie kell. Járta a lakást a lányok és a férje holmija után, pakolt, takarított, mosott, majd amikor betelt nála a pohár, egyszer csak sztrájkolni kezdett.
Az anyasztrájk nem úgy zajlott, ahogy azt egy rendes sztrájktól várná az ember: Jessica nem jelentette be, nem hívta fel rá külön a figyelmet és nem zsarolgatta családtagjait utolsó figyelmeztetésekkel sem. Egy reggel egész egyszerűen nem pakolta el a reggeli maradványait a gyerekek után, nem szedte össze a szétdobált ruhákat.
Az édesanya a BBC-nek elmondta, a sztrájkkal a családját szerette volna rávenni arra, hogy vegyék ki a részüket a házimunkából, legalább annyival, hogy elpakolnak maguk után, és így nem csinálnak pluszmunkát neki. „Már az első nap sejtették, hogy valami nincs rendben. Furcsállták, hogy nem pakolok el utánuk, de amikor rákérdeztek, hogy mi bajom, csak annyit mondtam, hogy most nagyon sok a dolgom. Végül hat nap után – amikor az egész lakás úgy festett, mint egy katasztrófa sújtotta övezet – leesett nekik a tantusz, és onnantól kezdve elpakoltak maguk után.”
Jessica egyébként a sztrájkról fényképes blogot vezetett, amit világszerte szülők ezrei kezdtek olvasni.
