A történelmi feljegyzések és megfigyelések alapján bátran kijelenthető, hogy az emberiség történetében is végigkövethető ennek a kóros állapotnak a jelenléte, mely számos híresség életét is meghatározta. Már a régi egyiptomi írások is tanúsítják, hogy a depresszió és a demencia mellett a szkizofrénia is ismert betegség volt az ókori civilizációban, akiknek tagjai úgy tartották, hogy a testi bajok minden esetben a szív, illetve a méh megbetegedésével állnak összefüggésben, ezek pedig a démonok munkálkodásának az eredményei.
Az ördög műve
Az ókori görög és római feljegyzések és irodalmi művek alapján úgy tűnik, hogy bár a régi civilizációk is minden bizonnyal féltek a mentális betegségektől, illetve fel is figyeltek rájuk, mégsem voltak olyan diagnosztikai szempontok birtokában, melyekkel pontosan be tudták volna azonosítani azokat. Ennek következtében mindenki, aki abnormálisnak számított – így a szkizofréniától szenvedő érintettek is – a többiekhez képest, ugyanolyan kezelésben részesült az évszázadok, évezredek folyamán.
Mivel a korai elméletek szerint minden mentális probléma az ördöggel volt összefüggésbe hozható, emiatt a kézenfekvő gyógymód csakis a démonok kiűzése lehetett, akár zene, akár veszélyes sebészeti beavatkozások segítségével, melyeket hatékonynak gondoltak akkor is, ha olykor életveszélyesnek bizonyultak.
A demencia praecoxtól a szkizofréniáig
Emil Kraepelin, német pszichiáter volt az első, aki a mentális betegségeket külön-külön igyekezett osztályozni, és a “demencia praecox” kifejezést használta azokra, akiknél a mai értelemben vett szkizofrén tünetegyüttest diagnosztizálták. Később, a kilencszázas évek elején a svájci Eugen Bleuler írta le először a betegséget, ő alkotta meg a szkizofrénia kifejezést is a görög “szkhidzó” (hasítani) és a “phrén” (lélek) szavakból.
Ha szeretné tudni, kiket érint, kattintson ide.
Forrás:
Mi a közös John Nash-ban és Csontváryban? (Házipatika)
