Az Alzheimer-kórt sokáig nem is tekintették betegségnek, csak az idős korral együtt járó jelenségként beszéltek róla, így már a leírását, meghatározását is joggal tekinthetjük a kezelése érdekében tett első lépésnek.
Egy, a múlt század elején élt német neurológus, Alois Alzheimer nevéhez kötődik a rövid távú memória gyors romlásával, az agyi kapacitás drámai leépülésével együtt járó betegség felismerése, speciális kórként való azonosítása. 1901 novemberében ő figyelt fel egyik nőbetegének, Auguste Deternek a sajátos esetére.
A hölgyet a férje vitte el hozzá azzal, hogy „furcsa dolgai vannak”, gyakran összefüggéstelenül beszél, saját élete eseményeit sem tudja felidézni, gyakorlatilag már a legelemibb háztartásbeli munkára is képtelen a kóros feledékenysége miatt. A vizsgálat szerint Augusténél, aki alig múlt ötvenéves, és korábban teljesen ép értelmű volt, a felejtés rohamosan következett be, már a saját és a férje neve is kiesett a memóriájából.
A tudós ideggyógyász öt évvel később, 1906-ban osztotta meg tapasztalatait az orvostársaival, leírva ennek az addig ismeretlen betegségnek a tüneteit és jellemző kórlefolyását. A „felejtés betegségét” az 1911-ben megjelent pszichiátriai tankönyvek említik először Alzheimer-kórként.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy korábban nem létezett ez a jelenség, csupán arról van szó, hogy addig nem külön kórként, az agykérgen végbemenő elváltozásként diagnosztizálták, hanem az idős kor egyik sajnálatos velejárójának tekintették.
Ha kíváncsi az agyserkentő praktikákra, és arra, hogyan lehet megállítani az agyi leépülést, kattintson ide.
Forrás: Hogyan kezelhető az Alzheimer-kór? (Házipatika)