Bár a szkizofréniát az egyik leghírhedtebb pszichiátriai betegségnek tartják (hiszen szinte mindenki ismeri, ha nem is a betegséget, de magát a szót), kevés olyan hírességről tudunk, aki valóban szkizofréniától szenvedett volna. Ennek több oka is van: egyrészt a szkizofrénia a leggyakrabban már kamaszkorban kialakul, így az állandó gyógykezelések mellett ritkán van lehetőség a különleges tehetség megcsillogtatására. Másrészt a szkizofrének jó része visszahúzódó, gyanakvó, emberkerülő személyiség, akik nehezen viselik a hírnévvel együtt járó reflektorfényt. A szkizofréniát ráadásul – különösen a 20. század előtt – könnyen összekeverték más betegségekkel, a korábbi diagnózisok megbízhatatlanok, így gyakran csak találgatni lehet, hogy ki volt valójában szkizofrén.
Egy csodálatos elme: John Forbes Nash
Az 1928-as születésű John Forbes Nash amerikai matematikus-közgazdásznál élete negyvenes éveiben jelentkeztek először a szkizofrénia jelei, akkor, mikor a felesége várandós volt: gyanakvó és kiszámíthatatlan lett, sőt egy idő után kifejezetten paranoiásan kezdett viselkedni. Mindenhol kommunista kémeket sejtett, és hosszas leveleket írt különböző nagykövetségeknek, hogy figyelmeztesse őket a hamarosan bekövetkező politikai változásokra. 1959-től közel egy évtizeden keresztül kezelték különböző szanatóriumokban paranoid szkizofréniával és depresszióval. Nash később igen ellentmondásosan kezdett viselkedni: véletlenszerűen szedte a gyógyszereit, és másokat is erre biztatott, azt állítva, hogy a betegségét a boldogtalanság és a megfelelési kényszer váltotta ki. Nash 1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott játékelméleti munkájáért, de a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatban is érdekes teóriákat állított fel. Nash élete inspirálta a nagysikerű Egy csodálatos elme című hollywoodi filmet, melyben az Oscar-díjas Russell Crowe alakította a matematikust.
Ha szeretne megismerkedni még több szkizofrén zsenivel, kattintson ide.
Forrás: Zseniális, összetört elmék (Házipatika)
