Az előző napokban rémálmok gyötörték, minduntalan az keringett a fejében, hogy a gyerekek furcsák, kezelhetetlenek és érthetetlenek, mintha csak egy másik faj egyedei lennének – noha addigi életében mindig remekül kijött bármilyen csöppséggel.
Az első becsengetés éles hangja nem kegyelmezett: valóra váltak félelmei. Legalábbis ami a tanulók faját illeti. Amúgy pedig a gyorsan tovaröppenő első nap ismét bebizonyította, hogy helyesen döntött, amikor elvállalta az állást. Bár a kicsiknek be nem állt a csőrük, így tökéletes csend sosem volt az osztályteremben, az nem volt kétséges, hogy felnéznek rá és szeretik őt. Úgy gyűltek köréje, mintha kotlóstyúk volna. Se perc alatt a szívéhez nőttek.
