Lehet, csak azt vesszük észre, hogy addig jókedvű, lelkes iskolásunk egyre hallgatagabb lesz, nem mesél az élményeiről. Egy idő után talán húzódozni kezd, halogatja a feladatait, magába fordul, az iskolába indulás pedig minden nap egyre nagyobb tortúra. Kéthetente megbetegszik, fájlalja a hasát vagy a fejét, és az orvosok nem találnak semmit. Az aggódó szülők pedig végre kiszedik belőle az okot: fél iskolába menni.
Ennek a félelemnek, szorongásnak természetesen utána kell járni: nemcsak a mindennapokat keserítheti meg a félelem, illetve az azzal összefüggő stressz, de időnként a gyerekek jövőjére is kihathat, sőt még az egészségüket is veszélyeztetheti. A félelmek egy részének kézzel fogható oka van (például egy másik gyerek, aki gyakran verekszik), más viszont csak szorongásként jelentkezik: a kicsi attól félhet, hogy nem tud megfelelni, teljesíteni. Bizonyos esetekben a félelemmel vegyes idegesség természetes, például egy új iskolába kerülő gyereknél, vagy az első osztályosoknál, hiszen az iskola számukra egy teljesen új, ismeretlen élmény.
A szakemberek szerint a legfontosabb, hogy a szülő megnyugtatóan, biztonságot sugallóan álljon a gyerek mellett: a legrosszabb megoldás, ha a félelmeit nem vesszük tudomásul, lekicsinyelljük vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk. Ne nevezzük gyávának vagy butának a gyereket, hanem inkább próbáljuk megérteni, mit él át! Kérdezzük sokat (de ne zaklassuk a faggatózással) és próbáljuk meg tudatosítani benne, hogy hozzánk, a szüleihez bármivel fordulhat.
Ha szeretne még többet tudni a témáról, kattintson ide.
Forrás:
Ha fél a gyerek az iskolától (Házipatika)
