Másfél évszázaddal ezelőtt Charles Lutwidge Dodgson, egy angol polihisztor, aki író, költő, matematikus, anglikán lelkész és tanár, játékok feltalálója és fényképész volt egy személyben, Lewis Carroll írói álnéven megjelentetett egy különleges meseregényt, az Alice Csodaországbant. Főhőse, egy kedves kislány egy réten egy nyulacska nyomába eredve egy hatalmas lyukba esik, és a zuhanás után egy csodálatos birodalomba jut. Itt furcsaságokat tapasztal: a dolgok nem olyanok, mint amilyennek megszokta őket, és ő maga sem az, mint az utazás előtt volt. Ráadásul folyton változik minden: a tárgyak hol nagyra nőnek, hol eltörpülnek körülötte, magát hol égimeszelő óriásnak, hol pedig egy gomba alatt meghúzódni képes apróságnak érzi. A legkülönösebb a számára, hogy ezeket a jelenségeket úgy éli át, mintha ez lenne a világ rendje, és a változások csupán vele, benne játszódnának le.
Nem mese ez…
Az író életrajzából kiderül, hogy minden zsenialitása ellenére nem volt egy harmonikus, kiegyensúlyozott személyiség: a nőkkel szemben gátlásos, visszahúzódó volt, erősen dadogott, egész életében magányos maradt. Megvádolták azzal is, hogy Alice csodálatos kalandjait az író kábítószer-fogyasztása ihlette. Kilencven évvel később azonban fordulat történt: 1955-ben John Todd, egy yorkshire-i pszichiáter leírta azt az idegrendszeri állapotot, amelyben a betegek az Alice-éhez hasonló, sajátos látászavarral küzdenek, a valós méretüknél kisebbnek vagy nagyobbnak látják a tárgyakat.
Todd feltételezte, hogy az író is ettől szenvedett (azt feljegyezték, hogy erősen migrénes volt). Az összetett érzékelési, észlelési problémával járó idegrendszeri zavart Caroll művéről Alice Csodaországban szindrómának (Alice in Wonderland syndrome, azaz AIWS-nek) nevezte el, de a szakirodalomban a betegséget először leíró pszichiáterről Todd-szindrómának is emlegetik. A jellemzően átmeneti tünetegyüttes gyakran társul migrénhez, és agytumor, mononukleózis vagy rekreációs drogok is kiválthatják.
Ha szeretne még többet megtudni a betegségről, kattintson ide.
