Ezt most a húszasok lapozzák át.
Szóval igen. Eljön az a bizonyos harmincas kor, amikor megkapjuk az első „leszarom tablettát”, megkönnyebbülten dobjuk le magunkról az állandó megfelelési kényszer szűk ruciját (már akinek volt, nekem igen), és rájövünk, úgy vagyunk jók, ahogy! Megjön az önbizalom, merünk azok lenni, akik vagyunk, és elkezdünk tudatosabban odafigyelni magunkra.
Húszévesen elképzelni nem tudtam, hogy egyszer föladom az elvem, miszerint negyven fokban feltétlenül vetkőzni kell. Eltettem a csini-mini csöpp topokat, és szexi, ámde éppenhogy csak sejtetős ruhadarabokra cseréltem a ruhatáram. Kipróbálgattam az arckrémeket, készülve a ráncok és egyéb nyűgök érkezésére. Megtaláltam az első ősz hajszálat. (Ami csöppet sem telt laza vállrándítással, ez volt az első momentum, amikor hosszú perceket töltöttem a tükör előtt, és fogcsikorgatva téptem ki öregedésem első bizonyítékát,)
Azóta eltelt két év, és arckrémek hada vigyorog a polcomon, félig kiürült, egyszer sem megkezdett és majdnem kifogyott tégelyekkel. A napokban próbáltam ki egy krémet, ami valószínűleg ki fog fogyni. Sőt, jöhet akár az újabb.
Ez a krém az AA Sensitive, ami nem egy agyonreklámozott márka, nem folyik a csapokból (az enyémből biztosan nem), véletlenül találtam meg. Vagy ő engem?
A krém nem tartalmaz allergéneket és tartósítószereket. Ez nyilván vonzó információ. De engem mégis inkább az állaga és az illata fogott meg. Mivel a bőröm a pergamen bársonyosságával bír, általában zsíros, nehéz krémeket használtam, amit lehetőleg még egy óra múlva is éreztem magamon, azzal a büszke tudattal, hogy igen, tettem magamért és a bőrömért valamit. És most itt ez a krém, könnyű, laza, pillanatok alatt felszívódik, és nem ragad az arcomhoz a kezem, kenés közben. És röhögve felel meg a száraz bőrűek igényeinek.
Aki ért hozzá, biztosan meg tudja magyarázni, hogy a száraz bőrre nem feltétlenül kell rákenni egy egész dobozzal, mert egy lájtos krém is képes rendben tartani a bőrt, de én nem értek hozzá, így ez a próba igazán meglepetés volt.
De az illat….ciki, de igazából ezért maradok hűséges. (Höhö… egy darabig.) Az illata légiesen könnyű, akár egy frissen mosott paplané. Imádnivaló.
És akkor most meg is mutatom, miről beszélek, íme.
Azt, hogy a ráncok sikítva szaladnak-e el majd, nem tudom. Sőt, az sem, hogy regenerálja-e a bőröm, és hidratál-e kellőképpen.
De hogy beleszerettem, az biztos.
