„Van valami furcsa ebben az aprócska alakban, de játszótársnak megteszi… - gondolta a tacskó. – Egy kis ugatás és körbeszaladgálás, és biztosan csatlakozik hozzám. Aha! Szóval te kicselezőset játszanál? Na, nem olyan könnyű ám csak úgy eloldalazni mellettem! Gyorsabb is vagyok, mint te! Na, jó, eljutottál a vízig, de ez nem számít. Akkor is tovább terelgetlek! Hoppá, mi volt ez? Ja, csak egy hullám… Hééé! Hová tűntél?! Ezt a föld nyelte el. Vagy a víz. Se nyoma, se szaga nem maradt. Most kivel fogok játszani?”
