Nem tudom, van-e még olyan anyós, aki a menye konyhájában, ha az elfordul, suttyomban végighúzza két ujját a szekrény tetején, anyám szerint már kihalt ez a típus, de szerinte VV5 Attila is egy jóravaló, szent életű fiatalember, akihez képest a ma született bárány zigótája már-már Barabáshoz hasonlatos, szóval az ő véleménye nem feltétlenül releváns. Szerintem a mai anyósok már a facebook-on követik árgus szemekkel, mit posztolt a menyük, de hogy virítani ma is szokás nekik a konyhában, abban biztos vagyok.
Na nem feltétlenül kell feltépkedni a nappali sarkában a lamináltot és ökröt sütni, ha érkezik az ellen, untig elég, ha valami olyat teszünk le az asztalra – a szó szoros és átvitt értelmében is – amiről azt hiszi, az övé a legjobb kerek e világon.
Forrás: Shutterstock
Kovászos uborka.
A felszisszenő kezdő háziasszonyok nyugodjanak meg: az, hogy jó kovászos uborkát csak fejkendős cuki falusi nagymamák tudnak, ugyanolyan urban legend, mint az, csak ők tudnak csilliószor hajtogatott, könnyű töpörtyűs pogácsát a pébépalackos gáztűzhelyen.
A kovászolni való uborkát most már bérből és fizetésből élők is meg tudják venni a piacon, öt literes befőttesüveghez körülbelül három kiló kell belőle. Az én szabályom: ha csemege uborka, minél kisebb és roppanós, ha kovászos, jó nagy. Az uborkákat megsikáljuk körömkefével, levágjuk a két végét, mivel jó nagyokat válogattunk, bevágjuk őket, majdnem teljes hosszukban. Tegyünk fel forrni kb. két és fél liter vizet, ha már gyöngyözik, adjunk hozzá sót, én két-három dekát szoktam literenként, azaz egy-másfél púpos evőkanállal. A vizet hűtsük vissza szobahőmérsékletűre. Az üveg aljára rakjunk egy jó nagy csokor kaprot, majd kezdjük el belerakni az uborkákat. Beleszórunk még 10-15 szem fekete egész borsot, 4-5 darab babérlevelet, és 4-5 gerezd pucolt fokhagymát. Hagyjunk annyi helyet, hogy bele tudjunk szuszakolni egy karéj kenyeret, és öntsük fel a sós vízzel úgy, hogy a kenyeret is teljesen ellepje. Az üveget nem kell lezárni, elég letakarni egy kistányérral vagy rákötni egy többrétetű szalvétát.
Mehet ki, a kertbe. Az udvarra. A gangra. A mittoménhova, a lényeg a félárnyékos hely. Mert a kovászos uborka nem a napot, hanem a meleget szereti. A hőmérséklet ingadozását sem kedveli, ha éjszakára erősebben lehűl a levegő, vigyük be. A tűző napon meg felforrhat, az nem jó, mert szottyadt lesz az uborka, magyarul, egy null az anyósnak, aztán hallgathatjuk, hogy majd belejövünk. Húsz év múlva már biztos olyan lesz, mint az övé.
Az uborkánk 3-4 nap múlva lesz jó, kóstoljunk bátran. Ha elkészült, tegyük át őket egy tiszta üvegbe, szűrjük át a levét, öntsük rá és tároljuk hűtőben. Plusz info: a leve kiváló másnaposságra. Tényleg.
