“Már az első menstruációm előtt is voltak heves hasi fájdalmaim, aztán 14 éves koromtól kezdve éveken át győzködött mindenki, hogy másnak is pontosan ilyen erős, görcsös tünetekkel jár a havi vérzése. Azt mondták, tűrjek, és abszolút elhittem a gyermekorvosoknak és a sebészeknek, hogy a nagy fájdalom normális, illetve hogy pszichés alapon vagyok rosszul” – emlékszik vissza Nikolett (25), aki 10 éve küzd egy rejtélyes, sokszor félrediagnosztizált kórral, az endometriózissal.
A betegség elnevezése az “endometrium” (latin eredetű, jelentése “a méhet belülről borító nyálkahártya”) szóból ered, a kórkép lényege pedig, hogy a normálistól eltérő módon ez a nyálkahártya nem csupán a méh belső falát borítja, hanem a szervezetben máshol is megjelenik (méh külső fala, petefészkek, méhtartó szalagok, húgyhólyag, belek, külső nemi szervek, ízületek, tüdő, agy). Az eltévedt szövetek azonban máshol is ugyanúgy viselkednek, mint a méhben: minden ciklusban megvastagszanak, sőt véreznek is. Mivel azonban az említett helyekről a vér nem tud kiürülni, a jelenség heves fájdalommal, görcsökkel jár, és a klimax beköszöntéig kellemetlen tüneteket okoz.
Az endometriózis ráadásul egyre nagyobb számban fordul elő (176 millió érintett a világon, és kb. 240 ezer nő hazánkban), melynek oka pedig a fokozódó stressz mellett az, hogy az első gyermekvállalás ideje is mindinkább kitolódik. A családi halmozódás fokozottan jellemző: egyenesági rokonoknál hétszeres a valószínűsége a betegség kialakulásának.
Az orvosok sem ismerték fel
Nikolett havi vérzésével menetrend szerint beköszöntő alhasi fájdalmainak és rosszulléteinek okát évekig nem firtatták, de ha mégis meg tudta győzni az orvosokat arról, hogy nagyon szenved, küldték vele sebészetre vakbélgyulladás gyanújával, vagy belgyógyászhoz IBS-t (irritábilisbél-szindróma) sejtve. Betegsége csupán akkor került kezelőorvosa látóterébe, amikor fogamzásgátló tablettát szeretett volna felíratni vele. “Rutinvizsgálaton, az ultrahangon tűnt fel a baj. Az akkori nőgyógyászom cisztát látott, PCOS-re – policisztásovárium-szindrómára – gyanakodott, ami aztán vaklármának bizonyult. Akkor azonban már napi szinten jelentkeztek a hasi panaszaim, és állandóan valamilyen fertőzéssel küzdöttem: folyamatosan kezeltek, hiába” – emlékszik vissza azokra az időkre a vidéki lány, akiben lassan tudatosult, hogy nem szabad annyiban hagyni a panaszokat. Kitartása valamelyest meghozta a gyümölcsét: a sokadik orvos a helyzetet felismervén laparoszkópiás beavatkozást sürgetett. Végül 2008-ban, éppen karácsonykor a “muszáj” kényszerítette kórházba.
Ha kíváncsi arra, hogy végül hogyan diagnosztizálták Nikolettet, és mi lett a története vége, kattintson ide.
Forrás:
Egy betegség, amin tényleg segít az öndiagnosztizálás (Házipatika)
