Kutyája, Argosz 20 éven át várta hűen gazdáját, és ő volt az első – és sokáig az egyetlen – aki felismerte az Ithakába érkező csavaros eszű főhőst. Mikor viszontlátta őt, végre megnyugodhatott szíve, és békésen szenderült jobblétre.
„S most, meglátva, hogy ott van az ő közelében Odüsszeusz,
farkcsóválva tekintett rá s a fülét lekonyítva;
arra azonban, hogy közelebb csúszhasson urához,
nem volt benne erő. (…)
(…)Szólt, s már lépett is be a kényelmes palotába,
ment a nemes kérők seregéhez a termeken által.
Míg Argoszra halál éjszínű sorsa csapott le,
rögtön amint húsz év multán meglátta Odüsszeuszt.”
Míg sem az akkori, sem a mai háborúk igazságát, illetve az azokban résztvevők bátorságát, hősiességét, avagy ezzel ellenkező megítélését sem kívánjuk véleményezni, hadd mutassuk most meg, milyen fogadtatásban részesülnek a ma hazatérő katonák otthon maradt kutyáik részéről. Megható.
