Képtelenek mély fájdalomra, kitörő örömre; érzelmeik felismerésére és kifejezésére. Nincsenek szoros emberi kapcsolataik, hiszen nem képesek mély érzelmi kötődésre sem. Ők az alexitímiások, az érzelmi analfabéták.
A pszichoszomatikus betegségek kutatásnak egyik központi kérdésköre, hogy vajon kik, milyen személyiségek hajlamosak az ilyen típusú kórképekre. Mi minden hajlamosít arra, hogy a lelki bajok testi tünetekben mutassák meg magukat? Így irányult a figyelem az érzelmek megtapasztalásának, szabályozásának képességre; és ennek következtében az alexitímia jelenségére.
Az alexitímia görög eredetű kifejezés, szó szerinti jelentése: szavak hiánya az érzelmek leírására (a= fosztóképző; lexis=szó; thymos=érzelem). Vagyis az alexitímiásnak nincsenek megfelelő szavai az érzelmei kifejezésére. Az illető nem képes az érzelmeit, lelki történéseit tudatos szinten megélni, és ezeket szavakkal kifejezni.
Mindez azonban nem orvosi diagnózis, hanem egy sajátos konstrukció, mely a klasszikus pszichoszomatikus megbetegedésekben szenvedő páciensek klinikai megfigyeléséből származik. Ennek ellenére nincs egy az egybe megfelelés az alexitímia és a pszichoszomatikus megbetegedések között: vannak pszichoszomatikus betegségben szenvedők, akiket nem jellemez az alexitímia, és számos alexitímiás van, akiknek nincs pszichoszomatikus tünetük.
Veszélyes érzések
Milyennek képzeljük el az alexitímiás betegeket? Működésmódjuk sajátosságai leginkább akkor jelentkeznek, ha egy kapcsolati helyzetbe kerülnek. Számukra ez a szituáció veszélyes, ugyanis érzésekkel jár. Ők azonban nem tudnak megküzdeni a helyzettel, mert nem tudatosulnak érzéseik, és ezáltal nincsenek is rá szavaik. Tehetetlenek belső érzéseik leírásában, érzelmek megkülönböztetésében. Csupán a félelem és a düh egy-egy megfogható nyelvi kategória a számukra; a legtöbb érzelmileg telített helyzetben az “idegesség” kifejezést használják. Mindez rendkívüli feszültségeket okoz bennük. Így a teljes kétségbeesésben a túlélést két dolog jelentheti számukra: a helyzetből való kimenekülés vagy egy érzelmi átélés nélküli indulati kitörés. Érzéseiket szavakban kifejezni ugyan nem képesek, de a fiziológiai izgalmi állapot jegyei érezhetően jelen vannak náluk, noha ezt nem, vagy csupán alig észlelik.
Ha dühösek vagyunk, kivörösödünk; ha félünk, kapkodjuk a levegőt – a legtöbben képesek vagyunk, hogy a testi változásokkal együtt felismerjük a bennünk közben felmerülő gondolatokat, és azonosítsuk a keletkező érzelmeket is. A alexitímiások a nagy átlaggal ellentétben a helyzetekre adott testi válaszaikról leválasztják az érzelmi összetevőket.
Az érzelmek tudomásul nem vétele így vezethet különböző pszichoszomatikus betegségekhez. Mivel az alexitímiás nem észleli a bánatot, fájdalmat, félelmet, haragot stb., nem nevezi nevén, nem tud róla másnak beszámolni, és ami a legfontosabb, kezelni sem.
Hogy mégis hogyan kommunikálnak és mi okozza a betegséget megtudhatja, ha ide kattint.
Forrás:
Alexitímiások, avagy az érzelmi analfabéták (Házipatika)
