Kay Tate hatéves fia, Lewis, alig valamivel alacsonyabb édesanyjánál és már most tudja, hogy az anyukájával óvatosan kell bánni. Az Osteogenesis Imperfecta-ban, köznyelven üvegcsontúságban szenvedő nő születése óta állandó fájdalomban él, ami csak akkor enyhül, ha forró fürdőt vesz. Szervezete ugyanis nem termel elég kollagént, amire szüksége lenne többek között a csontjainak is, hogy rugalmasak és mozgékonyak legyenek.
Így azok, ahelyett, hogy rendesen végezhetnék feladatukat, a legkisebb erőbehatásra is törnek: Kay első csontja a születésekor tört el, az orvosok ekkor jöttek rá betegségére, 14 éves koráig kerekesszékben kellett közlekednie, mert ha járni próbált volna, akkor azonnal eltörte volna valamijét. Még az ölelésre is oda kell figyelnie – erre azóta is -, mert ha túl erősre sikerül, eltörhetnek a bordái.
A fiatal nő ennek ellenére igyekszik teljes életet élni, méghozzá önállóan: 19 évesen meghozta élete egyik legkomolyabb és legveszélyesebb döntését. Szembemenve az orvosaival és a családjával megtartotta terhességét, sőt 8 hónap múlva egészséges kisfiúnak adott életet. Mint mondta, tudta, hogy sikerülni fog neki, annak ellenére, hogy az orvosok figyelmeztették, az életébe kerülhet a dolog.
Mostanra rengeteg műtéten esett át, legutóbb a combcsontját műtötték, mert az korábban rosszul forrt össze. A fiatal nő ennek ellenére életvidám és nem aggódik, sőt a hozzá hasonló betegségben szenvedőknek létrehozott szervezet élmunkása. Mint mondja, megtanult együtt élni a betegségével, tudja, hogy nem halálos és úgy véli, hiba lenne bármit is elmulasztani valamit az életéből, csak azért, mert attól fél, hogy el fog törni valamije.
