Bizony, előfordul ilyenkor, hogy a hidegért és jégért felelős személy/folyamat/tárgy/entitás (illetve ezek bármelyikének édesanyja) úgymond negatív jellegű bíztatást kénytelen elszenvedni. Például, amikor az előző napokban felolvadt hó és jég leve rádermed az évszázadonként talán egyszer fagymentesített, lejtős utcácskára, amelyet mi általában az ügyeink elvégzéséhez célba vett városrész megközelítésére használunk. A talajfogás szempontjából mindegy is, hogy felfelé, vagy lefelé történik az eset – kivéve, ha számít, hogy a szebbik- avagy a képes felünkkel tompítjuk a leérkezést.
Mindenestre ezúton is szeretnénk figyelmeztetni a jégért (vagy épp a jégmentesítésért illetve annak hiányáért) felelős illetőt, hogy nem muszáj ám odafagyasztani mindenfélét, aztán úgy is hagyni…. Itt van például ez az öthónapos husky, példát lehet venni róla! Jégkockát készít, mert ebben leli örömét – van ilyen, nem kell szégyenkezni! – , de aztán el is tünteti a terméket. Értettem?!
