Ám nem csupán ezért húzzuk most ki a delfinakták fiókját: egyéb aktualitása is van eme „mosolygós” állatoknak.
Az Amerikai Természettudományi Múzeum egyik idei bejelentése a palackorrúakkal kapcsolatban nem csupán szenzációs, de nem utolsósorban igen cuki felfedezést oszt meg az faj rajongóival és persze a természettudósokkal. Történt ugyanis, hogy a szakemberek a púpos bálnák és a palackorrúak különös interakciójának lettek szemtanúi két helyen is a Hawaii-szigetek környezetében: elmondásuk szerint a különböző fajokba tartozó vízi emlősök együtt játszottak. Egy delfin ráfeküdt egy bálna fejére, aki a víz fölé emelte egészen addig, míg a palackorrú –afféle csúszdának használva társa hatalmas koponyáját – farokúszóval előre vissza nem szánkázott éltető elemébe. A beszámolók szerint egyik fél sem adta jelét bármilyen szenvedésnek vagy agressziónak, és a mutatványt többször is megismételték.
Egyre gyanúsabb, hogy Douglas Adams csupán a delfinekkel kapcsolatban tudomására jutott tények indirekt közzététele érdekében írta meg a Galaxis útikalaúz stopposoknak ötrészes trilógiáját, az információkat zseniális humorának álarca mögé bújtatva.
