Nézzünk mélyen lelkünk legsötétebb bugyrába, tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: tombolhat gasztroforradalom, ragyoghat üstökösként a gasztronómia egén a fúziós konyha, lehet Michelin-csillagos éttermünk, piríthatjuk a fenyőmagot ész nélkül a serpenyőben, és bólogathatunk bőszen a női magazinok melengető téli levesajánlataira, a gulyásleves akkor is gulyásleves
Karéj fehér kenyérrel
Mivel vészterhes időket élünk, eszem ágában sincs újabb sebet ejteni vértől iszamos kis hazánk helyesírásoktól hemzsegő, több sebből vérző testén, ezért receptet ne is várjanak. A gulyáshoz úgyis csak az fog hozzá, aki látott már életében legalább egyszer krumplinyomót és nem rebben meg a pillája, ha azt a szót hallja, habarás. A receptnélküliség másik oka szintén prózai: ahogy a politikához és a focihoz, a magyar ember a konyhához is nagyon ért, tudja például, mi a különbség a pörkölt és a paprikás között, vérre menő vitákat folytat erről, tudja, hogy az igazi lecsó csakis bogyiszlói paprikából készülhet és a szegedi halászlé az igazi, a bajai jó esetben egy piros lötty némi hallal. És tésztával, az ember esze megáll!
Ebből kiindulva úgy döntöttem, nemes egyszerűséggel megnyilatkozom
Az első és legfontosabb szabály, hogy a gulyás marhahúsból készül, bár biztosan vannak az Univerzumnak olyan zugai, ahol van létjogosultsága a pulykamellből készült gulyásnak, de egy olyan világban, ahol létezik tejbegríz alappor és fagyasztott nokedli, ott ne csodálkozzunk semmin. Szóval lábszár. Esetleg nyak. A második legfontosabb szabályt büszkén nevezem ars poeticának: vannak ételek, amik csakis és kizárólag desznyózsírral jók. Gulyást nem indítunk napraforgó olajon, aki ilyet tesz, gasztrogaztettet hajt végre. Szalonnazsír. A harmadik fontos dolog a vörösbor, mint kardinális kérdés, vannak az ész nélkül öntözgetők és a flegmán legyintők. Nálam ez kedv kérdése, egy dologra vigyázzunk, ha a közelemben vannak, meg nem akarom hallani a “jó lesz az a szar bor még főzni” mondatot. Főzni olyan borral főzünk ugyanis, amit jókedvvel, bőséggel szívesen el is fogyasztanánk.
A gulyást bezöldségeljük, ellenkező esetben egy vízzel felöntött, híg marhapörköltet kapunk. Répa, fehér répa, petrezselyem (zőccségzőggye), zeller. Nyáron tőérett paradicsom, a holland kényszerérleltet hagyjuk a polcon, nem való az semmire. Öreg krumpli. Semmiféleképpen nem újburgonya, abból csináljunk petrezselymes krumplit a vasárnapi kabátos húshoz, ne gulyást. Csipetke. Kell az, igen. Másképp nem lesz lelkifurdalásunk, mikor a második karéj kenyér után nyúlunk, és a csipetke intézi el azt is, hogy a gulyásunkban megálljon a kanál. Mert az úgy jó. És persze csípjen.
Kész. Sütőtök krémlevest majd lelkifurdalásos napokon.
