Lassan vége a bölcsődei haknik és turnék időszakának, ekkor ugyebár a szülők sorra járják az intézményeket nagyszülőkkel, nélkülük, és megnézik, ahogy a bölcsődés-különórás csoportok előadják a karácsonyra készült, koreográfiával, énekkel teletűzdelt műsort. A csoport – persze, minden szülő az ő kis csemetéjét nézi, és persze fotózza, videózza, nagyobb a médiafigyelem, mint egy G8-as sajtóttájékoztatón, de még egy Alekosz-termékbemutatón is túltesz a dolog.
Voltam olyan műsoron, ahol egy teljesen alkalmatlan nagy térben, rengeteg ember előtt volt egy aprócska színpad, a hangosítás pocsék, 40 fok, a bosszankodás versenyt buzgott a sajnálattal, amit az ember a beöltözött gyerekek iránt érzett – de amikor elnyikorogták a dalaikat, bizony megszűnt minden kellemetlen körülmény, az olvadozó apuka csak kisfiát látta előadni.
Furcsa dolog ez, elvégre először látja a tisztelt szülő a gyerekét a családjától távoli, független esemény kapcsán megnyilvánulni – a szüleim még akkor is meglepődtek, amikor huszonvalahány évesen egy versantológia kapcsán fel kellett olvasnom lírai remekeimet. Más oldalát mutatja ilyenkor az ember, aminek létezése hároméves korban meglepő. Ugyanakkor persze sok kikacsintás volt, amikor kicsit kiesik a szerepből a gyerek, mert meglátja, felfedezi a szüleit a hallatóság sorában – a bevonuláskor a vonatként kígyózó gyereksor emiatt lekanyarodott a kitervelt útvonalról, mert kisfiam arra gondolt, inkább a szüleihez vezeti a többieket. Persze némi útvonal-korrekció után folytatódott a program a terv szerint.
Az is furcsa volt, hogy az amúgy gátlásos, kevés beszédű, zárkózott gyerek mennyire szeret szerepelni, pontosabban játszani az énekekkel, mozgással. De nem, előadni is szeret, mert az óvónénik mesélik, a délelőtti főpróbán a gyerekek tökéletes káoszt és szétszórtságot produkáltak, ám estére – látván a vendégeket, felfogván a jelentőséget – tökéletesen adták elő a programot (amibe az is belefért, hogy valaki sírva fakdt, odarohant a szüleihez, megijedt, abbahagyta a táncot – de mindenki a legjobb tudása szerint igyekezett).
És az ilyesmi melengeti a papák és mamák szívét.
